Majdnem napra pontosan öt éve annak, hogy egy undorítóan nyálkás és szürke reggelen három családtag és négy túltömött bőrönd társaságában a Kelenföldi Pályaudvaron vártam a Münchenbe tartó gyorsvonatra. A húgom unta, anyám pityergett, apám meg nem tudott napirendre térni afölött, hogy majdnem lekéstük a vonatot, mert félúton jutott eszembe, hogy a laptopom otthon maradt. Részemről alig vártam, hogy végre felszálljak a vonatra, és hivatalosan is elinduljak Németország felé, ahol a következő tanévet és az első külföldön töltött évemet fogom tölteni.
Félsz azért volt bennem rendesen, Győr után a magabiztosságom egyre inkább csökkent, könyvembe temetkezve próbáltam meg fenntartani lazaságom látszatát. Linz után a közönség egyre hangosabb lett, én pedig elképedve tapasztaltam, hogy minden második felszálló férfi tradicionális bajor viseletben van. Már egy jó fél órája tekerte a kerekeket az agyamban a néprajzos, lehetséges antropológiai válaszokat keresve a hagyományos viselet mindennapos használatának miértjére, amikor végre leesett a tantusz: "Te idióta, hagyd a tudományt, Oktoberfest van!"
Sajnos az az igazság, hogy a világ legnagyobb sörfesztiváljához azóta sem kerültem közelebb, hogy a főpályaudvaron a négy irgalmatlan nehéz bőröndömet magam után tépve kerestem a nürnbergi csatlakozást, de spongyát rá, majd egyszer. A pereccel és a sörrel az egy év bajor tartózkodás alatt azért volt időm mélyebb barátságot kötni. És mivel mindig boros voltam inkább, a helyi kulináris nagyágyú a szememben mindig is a perec maradt.
A perec eredetéről annyi legenda kering, hogy nyugodt szívvel kijelenthetjük, senki nem tudja pontosan, mikor és honnan került elő. Az biztos, hogy egy 12. századi lakoma festményen már felismerhető. Különleges formája is megosztja a kutatókat: egyesek szerint az egymásba fonódó kerek formák a pogány időkből maradtak fenn, mások szerint a forma nem szimbolikus, csak praktikus - felakasztva könnyebb tárolni vagy szállítani őket. Az biztos, hogy a perecnek Németországban a legtöbb ünnepen helye van - húsvétkor éppúgy az étkezés része, mint karácsonykor vagy újévkor. Tartományonként más jellemző a pereckészítésre: van, ahol sok zsiradékot tesznek bele, így ropogósabb lesz, van, ahol kevesebbet, az így puha pereceket pedig keresztben elvágva, felvágottakkal megtöltve, szendvicsként eszik. A bajorok kedvence, az úgynevezett lúgos perec szódabikarbónás vízzel van átkenve, a tésztájába pedig malátaszirupot vagy melaszt kevernek. Leginkább a puha fehér kolbásszal, a weisswürstchennel eszik, és nem hiányozhat a tányérról az édes bajor mustár sem. Meg persze a sör.
Annak ellenére, hogy soha nem jártam az Oktoberfesten, minden évben szeptember végén elkap a vágy, hogy ott legyen a kezemben egy nagy korsó sör (amit meg sem tudnék inni), a másikban perec és hurka, körülöttem meg azok a felejthetetlen barátok, akiket az egy év alatt szereztem. Úgyhogy, ha nagy ritkán perecet sütök, az általában az évnek ebben a szakaszában zajlik. Eddig mindig ezt a perecet sütöttem, de most azokra az igazi sörperecekre vágytam, amiket Bajorországban lehet kapni, úgyhogy nekiálltam ennek. Legnagyobb meglepetésemre sem főzni, sem keleszteni nem kellett, az egész egy óra alatt elkészült, az íze pedig megdöbbentően hasonlít a bajor változatra. Szóval, ha ti is kénytelenek vagytok kihagyni idén az Oktoberfestet, egy percig se bánjátok! Süssetek egy nagy kosár perecet, hívjatok át pár barátot sörrel, és mindjárt kész is a hagyomány.
