A kukoricaszezonnak lassan vége, friss kukoricát csak elvétve találunk a piacokon, mostantól jöhet a mirelit. De pattogatni való száraz kukoricát egész évben vehetünk. Pattogtathatjuk a mikrohullámú sütőben, hagyományos módon, lábosban, fedő alatt, sőt, talán még létezik a konyhakész, előrecsomagolt serpenyős megoldás is, amit gyerekként imádtam, mert olyan gyönyörű és csodálatos volt, ahogy felpuffadt az alumíniumfólia-gömb. Ja és persze a mozikban, a cirkuszban, de már otthon is elérhetők azok a profi kukoricapattogtató gépek, amelyekből szó szerint ömlik a pattogatott kukorica.

Mindegy, milyen a berendezés, a kukoricapattogtatás ugyanúgy működik. Sok más gabona nem pattog, mert a magot körülvevő külső rész porózus, vagyis átengedi többek közt a vizet. A pattogtatni való kukorica (igen, ez egy külön fajta kukorica) ezzel szemben olyan mag, melynek kemény, szarus része szorosan körülzárja a lisztes, puhább részt.

Mivel a kukoricamag kb 13,5% százaléka víz, ez a víz, ha 180℃ fokra melegszik, olyan nagynyomású vízgőzzé alakul, hogy egyszerűen kirepeszti a kemény réteget, és a belső anyag nagyobb térfogatú lesz, a kukoricamag egész egyszerűen kifordul önmagából, hogy aztán a belső keményítő egy szivacsos, kívül ropogós anyaggá váljon. Itt látható lassításban, hogy is történik mindez (1:20-tól):

Egy tál kukorica sem teljes az idegesítő szemek nélkül a tál alján, amelyek nem, vagy csak részben nyíltak ki. Ezeknél vagy túl sok a víz a szemben, és félig kibújtak ugyan, de kevésbé könnyűek és ropogósak, vagy túl kevés, ezért nincs elég a megfelelő nyomású gőz fejlődéséhez, így nincs, ami kirepessze a héjat. És még az is előfordulhat, hogy sérült a kemény réteg, ezért a gőz utat talál magának, és nem kell szétrobbantania a magot. De most már legalább tudjuk, hogy nem a mi hibánk.