Kíváncsiságtól hajtva elsőként érkezik, bőven a megbeszélt időpont előtt. A megadott címen egy boltot talál, ahol a padlótól egészen a plafonig borospalackok sorakoznak, az eladók pedig szokatlanul kedvesen mosolyognak. Főhősünk teljesen elszokott az efféle természetes kedvességtől. A miliő tökéletes, magával ragadó. Még az idő is lassabban múlik, érezhetően visszafogottabb a tempó, mint odakinn a város utcáin. És főhősünket valami egészen furcsa érzés keríti hatalmába. Mintha a borok megszólítanák. Boszorkányság vagy nem, de annyi biztos, hogy különleges estének néz elébe.
És ez a kis bevezető a valóságban szóról szóra megállja a helyét. A Bortársaság ugyanis Borsuli néven rendszeresen rendez izgalmas beszélgetős esteket, ahol kóstolással egybekötve lehet eszmét cserélni a borokról, sok esetben akár egy-egy borász társaságában. Az ilyen alkalmakra bárki beülhet attól függetlenül, hogy rendelkezik-e az adott témában bármilyen ismerettel.
Másra talán nincs is szükség, mint a bor iránti szeretetre és jó adag kíváncsiságra – minden másról a Bortársaság gondoskodik. Kérdezni pedig egyenesen ajánlott, sőt kötelező. Mert ha valahol, akkor egy ilyen összejövetelen lehet csak igazán választ kapni olyan kérdésekre is, amit addig nem tudtunk feltenni, olyan egyszerű oknál fogva, hogy nem volt kinek.
A témák folyamatosan változnak, de az órarendben mindig szerepelnek olyan alaptantárgyak, mint a kóstolási alapismereteket nyújtó Így iszunk mi vagy a Pezsgő ABC, Fehérbor ABC , esetleg a Vörösbor ABC.
Azon az estén, amelyiken részt vehettem, Borász a házban címmel nagy örömömre Bott Frigyes is jelen volt, így természetesen az ő borait kóstoltuk végig. Közben beszélgettünk, sztorizgattunk, és még játszottunk is, mint ahogyan egy igazi nagy família az asztalnál ülve. Pont, mint egy filmben, vagy egy Agatha Christie regényben, ahol áldozatul csak az ott eltöltött idő esett. Azt pedig nagyon megérte beáldozni.
