2009-ben Ruth Clark úgy döntött, minden héten elkészít egy-egy fogást, ami megidézi az ötvenes évek Amerikájának konyháját. A folyamat során Ruth sok ismeretlen alapanyaggal, recepttel ismerkedett meg. Végül elindította Midcentury Menu névre hallgató blogját, ahol mindenki végigkövetheti aszpikkal és konzervekkel dúsított gasztrokalandozásait.
Ruth minden retró ételét megkóstolja a férje is, akinek a véleménye szintén szerepel a receptek mellett.
Ruth 13 évesen kezdett el szakácskönyveket gyűjteni. Úgy "falta" ezeket az olvasmányokat, mint más a regényeket - ezekkel kelt, ezekkel feküdt. Nem csupán kortárs recepteket lapozgatott, hanem egyre több, az 1950-es években írt, színes-szagos szakácskönyvet vett elő. A szűkös háborús évek után a hadsereg élelmezésére berendezkedett konzervgyárak ontották magukból a különböző késztermékeket. A friss hozzávalókhoz képest silány minőségű árukat el kellett valahogy adni, és a legjobb érvnek az tűnt, hogy ezek az ételek nagyon gyorsan elkészíthetőek.
A nagy cégek számtalan szakácskönyvet jelentettek meg, amelyek a különböző termékeik változatos felhasználására biztatták az olvasóikat. Hiába a gyorsaság öröme és vonzereje, a jó háziasszony ismérve azért még ekkoriban is az volt, mennyi munkát fektet be valaki valaki a fogásokba, amiket készít. A szakácskönyvekben éppen ezért a konzervalapanyagok minél látványosabb, sokrétűbb felhasználására biztatták az asszonyokat. Az igazi művészet ekkoriban sokszor a látványos tálalásban rejlett.
A korabeli szakácskönyvekben nem egyszer szerepelt olyan recept, hogy keverjünk össze háromféle konzervet, majd ételfestékkel színezett majonézzel tálaljuk a "salátát".
Ennek az időszaknak a mágikus alapanyaga a porállagú, zacskóban kapható zselatin volt. Az állati kollagén tökéletesen alkalmas volt arra, hogy látványos, színes fogásokkal kápráztassák el a háziasszonyok a családot vagy a vendégeket. Ennek az alapanyagnak a története hosszú időre nyúlik vissza. Régen állati csontok lassú hevítésével jutottak hozzá ehhez az összetevőhöz, de a 19. század végén megszületett az instant zselatin, ami könnyen, egyszerűen és gyorsan elkészíthetővé tette ezeket a fogásokat - írja a Serious Eats.
Amerikában a színezett, ízesített zselatinporok, leginkább a mai napig létező Jell-O márka, a harmincas évekre hihetetlen népszerűségre tettek szert, de az 1950-es években értek fel a csúcsra. A mesterséges összetevőkkel szemben ekkoriban voltak olyan ellenérzések, mint manapság.
Az ételszínezékkel, konzervekkel feldobott kaják a tisztaság, a gyorsaság, a modern, "tudományosan megalapozott" életforma korszerű szimbólumai voltak.
Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?
Ha idén egy karalábélevest főzöl meg, szerintem ez legyen az
