Tájékozódj! Ha te is rémhíreket hallasz az ismerősöktől, a tévéből az E-számokról, itt az ideje, hogy utánanézz, melyik szám mit is takar az élelmiszerekben, melyeket hazaviszel a boltból.
Félinformációk, tévedések és mítoszok tömkelege terjeng az E-számokkal kapcsolatban az interneten és az emberek közötti párbeszédekben is. Az élelmiszeripar fejlődésével, a tömeggyártás beindulásával egyre több adalékanyag kerül a termékekbe, melyeket a szuper- és hipermarketek polcairól emelünk le, hiszen a feldolgozott élelmiszereket tartósítani kell a boltokba kerülésig, illetve az ott, a polcokon eltöltött időre is biztostani kell, hogy ne veszítsenek minőségükből, színükből, állagukból. Sokszor teljesen ártalmatlan, többször természetes eredetű anyagokat takarnak a rettegett számok: a természetes állapotában számos gyümölcsben, citrusfélékben, szederben, málnában is előforduló citromsavat előszeretettel alkalmazzák ízesítőanyagként, valamint savanyúságot szabályozandó adalékanyagként. E330 néven tüntetik fel a csomagolásokon - lám, nem minden ördögtől való, ami "E".
Az E-számok minden olyan adalékanyagot jelölnek, melyeket az élelmiszer előállítása, csomagolása, szállítása, elkészítése stb. során adnak az élelmiszerhez, és ennek során az a termék összetevője lesz – dióhéjban így határozza meg az E-számokat a Magyar Élelmiszerkönyv. Jó tudni, hogy az EU számos olyan adalékanyagot nem engedélyez, melyet például az amerikai élelmiszergyártás használ. A hivatalos álláspont az, hogy a forgalomban lévő adalékanyagok biztonságosak, az emberi szervezetre ártalmatlan, ürülő összetevők, de a laikusok, valamint a zöld szervezetek képviselői folyamatosan aggályaikat fejezik ki az E-számok emberi testre gyakorolt hatásai miatt.
A radikális álláspontok szerint a hozzáadott összetevők nem hogy nem hagyják el az emberi szervezetet, hanem felhalmozódnak és súlyos betegségek kialakulásához vezetnek, allergiát, rákos megbetegedéseket okoznak, befolyást gyakorolnak az idegrendszerre. Némely típusról, főleg az ízfokozókól az az elképzelés is járja, hogy függőséget okoznak, a gyorséttermi láncok éppen ezért előszeretettel pumpálják tele termékeiket ezekkel az anyagokkal – így időről időre magukhoz csábítják a fogyasztókat. Igazságot tenni így szinte nem is lehet – két álláspont ütköztetése (az élelmiszer-biztonsági hatóságok és a zöld nézőpont) nyomán azt tudjuk tanácsolni, hogy lehetőség szerint keressük a friss alapanyagokat, zöldségeket, gyümölcsöket, de talán abból nem származik bajunk, ha néha belefutunk egy-egy félkész ételbe. Viszont ahogy mondani szokták, ha azt esszük, ami nagyanyáink idejében fogyasztottak felmenőink, abból nagy baj nem származhat.
