Bélszín és oldalas, két ritkább husi a konyhánkból. Az egyik drága, a másik kevésbé modern és nem túlzottan egészséges. Egy azonban közös bennük, mindkettő a végtelenségig ízletes.
Hozzám nőtt, mint az oldalbordám
Néha napokig nem kívánom a húst, de vegetáriánus biztosan nem tudnék lenni.
Sertés húst csak ritkán vásárolok. Én valóban érzem a dagonya ízét rajta. Amikor régen a nagymamám készített például töltött dagadót, akkor egyáltalán nem volt stichje a röfi husinak, és disznóvágáskor – erről azért írok ilyen kiemelt fontossággal, mert tényleg csak egyszer volt alkalmam megfigyelni, hogyan dolgoznak fel egy egész malackát, aki szerencsére már kimúlt állapotban érkezett a helyszínre – a frissen sütött szeletkéken sem véltem felfedezni az ól aromáját. Manapság egyre gyakoribb a rajtakapás, ezért vált ritka vendéggé nálunk a disznóhús. Egy-két részét azonban nem tudom kihagyni, sőt megkívánom. Ilyen azoldalas,mint a saját oldalbordám, nem tudok élni nélküle!
Tudtad?Az oldalas húsos része minél vörösebb, annál frissebb. Ilyet vásároljunk!
Gréti mágikus fogásairól itt olvashatsz >>
Hús-oknyomozás
Nem foglalkoztam vele soha, és nem is érdekelt a horoszkóp, de állítólag a bikák, így én is, szeretjük a vörös húsokat. Nem tudom, hogy az asztrológusok honnan szerzik ezeket az információkat – talán sok felmérést készítettek –, de tény, hogy én valóban nem tudnék húsevés nélkül meglenni. A másik nagy kérdéskör, a különböző vércsoportok képviselőinek evési szokásai. Én a nullások csapatát erősítem, akikről ugyancsak az a hír járja, hogy „húsevő, igazi ragadozó”. Szóval kapásból két magyarázat is létezik hús-szeretetem mibenlétére. Mindenki nézzen utána a saját paramétereinek!
Gombamentes övezet
Gombával készült ételeket ritkán készítek, mert a gyerkőceink többsége nem szereti. Na, de ettől még nem áll meg a világ! Minden helyettesíthető. A 'bélszín Stroganoff módra' édesapám egyik kedvenc étele, melyet felnőtt koromra én is a pocakom szívébe zártam. Készíteném gyakran, de az egyik alapanyaga a gomba. A kalaposokat sárgarépa karikákkal váltottam fel és egy hasonlatos ragu-receptet alkottam, amely a marhának más részéből is elkészíthető. A sütési idő csekély és mindenkinek ízleni fog, aki hozzám hasonlóan húsimádó.
Jövő héten pécsi túránk gasztronómiai élvezeteiről írok, addig is marháskodjunk, és legyen malacunk!
