A vidéki disznótorokon még ma sem merül fel egy pillanatra sem, hogy a sertés belsőségeit ne hasznosítsák. Alig van olyan rész, amelyet teljes egészében kidobnának. Mégis, a tömegkereskedelem következtében egyre inkább hajlunk arra, hogy csak a tisztábbnak, minőségibbnek tartott húsrészeket vásároljuk meg, és a nyelv, a szív, a vese vagy épp a lép valahol elveszik ebben a körforgásban.
Persze úgy tartják, a szegény ember nem engedheti meg magának, hogy ilyen dolgokat is elpazaroljon, ám véleményem szerint teljesen elhibázott úgy tekinteni ezekre az alapanyagokra, mintha "alsóbbrendűek" lennének. Ugyanis nem azok – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a belőlük születő ételeknek a csodálatossága. A belsőségek közt is vannak kiváltságosabb helyzetben lévők, a máj például igen kitüntetett helyet foglal el konyháinkban, de a mirigyek, a here vagy a vér már sokkal kevésbé örülhet ilyen elismerésnek.
Sokan irtóznak is ezektől a dolgoktól, a pacal vagy a vese nem kevés ember számára visszataszítónak tűnik. Végignézni, hogy valaki ezekből a részekből fogyaszt, olyan borzongással is eltölthet bennünket, mint amikor az AXN lehengerlő sorozatának, a Hannibalnak a főhősét, a pszichopata kannibált nézzük, amint épp emberi részekből komponál magának vacsorát.
Pedig nincs okunk viszolyogni, csak meg kell tanulnunk, milyen nagyszerű fogásokat varázsolhatunk az asztalunkra. Íme néhány példa!
Sertésvelő
A legegyszerűbb, disznótorokon felbukkanó ínyencség a disznóagyvelő rántottában kisütve. Pedig nem csak erre jó: különböző töltelékként vagy épp levesekben, lecsókban is megállja a helyét.
Ezeket olvastad már?
Pacal
A kérődző állatok puha gyomra, amelyből általában pörköltet vagy levest szokás főzni. Ám nem csak ez az egyetlen elkészítési mód: kiránthatjuk, süthetjük csülökkel együtt, vagy épp egy másik kevésbé népszerű állati résszel, a sertéskörömmel együtt is pörkölhetjük.
Ezeket olvastad már?
Tüdő
Szintén több hagyományos, valamikor igen népszerű eledelünk alapanyaga az állati tüdő, gondoljunk csak a pájslira és szalontüdőre. Ezek nemcsak ízletesek, de állítólag a másnaposság enyhítésére is kiválóak.
Szív
Mind a szárnyasok, mind pedig a nagyobb állatok (sertés, borjú, bárány) szívét bátran megehetjük. A csirkeszívet levesekben és pörköltben láthatjuk viszont, de más aprólékkal együtt tarhonyás vagy rizses húsban is. A sertés és borjú szívet felszolgálhatjuk vadas mártással együtt, vagy meg is tölthetjük.
Nyelv
Igazi ínyencségnek számít mind a sertés- , mind pedig a marhanyelv. Nyersen és füstölve is kapható, mesésen mutat a hidegtálakon, de főzve és sütve is felbukkan.
Máj
Neki nem kell különösebb bemutatás, hiszen szinte heti rendszerességgel megfordul az asztalunkon. A csirkemáj, libamáj, sertésmáj, borjúmáj végtelen távlatokat nyit meg előttünk. Szinte fel sem lehet sorolni a rengeteg fajta ételt, amely ebben a sokszínű kavalkádban találkozik. Sütve, főzve, levesbe és raguba, töltelékként vagy épp gombóc formájában is botolhatunk májváltozatokba.
Ezeket olvastad már?
Vér
Mivel frissességének megőrzése elég nehéz, igen ritkán használt alapanyag. A disznótoros reggelik hagymával sült vére mellett a slágertermék mindenképp a véreshurka, de kis fantáziával ennek új változatai is kifejleszthetők.
Fül, farok, köröm
Itt főként a sertés vonatkozó részeire szoktunk gondolni. Ezekből általában kocsonya készül, de testes leveseknél és pörkölteknél is jó szolgálatot tesz.(X)
Ezeket olvastad már?
