Nyílt levél egy apukától, akit eddig nem érdekelt a barátja gyereke

Egy férfi őszinte levelet írt, milyen érzés gyerektelenként megélni azt, amikor az ember legjobb barátjának kisbabája születik.

Hatalmas bátorságra vall, ha valaki beismeri, hogy hibázott, Chris Gaffney pedig az egész világ előtte tette ezt meg. Az apukaegy régi barátjának írt egy szívhez szóló levelet, amiben őszintén leírja, hogy annak idején nem nagyon érdekelték barátja gyerekei, de mikor megszületett saját lánya, akkor minden megváltozott. Most bocsánatot kér, amiért elhanyagolta a barátságukat, csak azért mert a barátja szülő lett.

Kedves barátom,

Remélem jól vagy. Sajnálom, hogy elkerültem a társaságodat, amióta megszületett a gyereked. Úgy tűnt, sok dolgod van, nem akartam láb alatt lenni. Ráadásul az a helyzet, hogy nem érdekelt a gyereked. De most, hogy már van sajátom, megváltoztak a dolgok. Jobb ember lettem, azt hiszem, igazán lóghatnánk néha együtt!

Sajnálom, hogy nem voltam ott neked, de nagyon nehéz volt találkozni veled, folyton az altatásra hivatkoztál, és nem értettem, miért ekkora ügy, hogy egy gyerek elmegy aludni esténként, amiért nem lehet kimozdulni otthonról. Én meg nem szerettem felmenni hozzátok, mert a gyereksírással ki lehetett kergetni a világból. Ez alaposan megváltozott, most már minden szavadat átérzem.

Már értem, miért volt olyan nagy probléma, hogy a gyerek szerint túl forró a sajtos tészta, és hogy erről tényleg lehet egy egész délutánon át beszélni. Az is egyértelművé vált számomra, hogy mennyire sértő lehetett a megjegyzésem, amikor elmesélted, milyen cuki becenevet adott a totyogó gyereked a nagymamának. Ezúttal már hallgatnék rád, és figyelnék, hogy a tapasztalataidat használni tudjam.

Rájöttem, hogy nem tudom ezt egyedül végigcsinálni, nagyobb szükségem van rád, mint valaha a barátságunk alatt, hogy segíts eligazodni a szülők társadalmában, a gyereknevelési elvekben, a hozzátáplálásban és a hordozásban. Mivel a feleségem jövő héten megy vissza dolgozni, és én maradok itthon a gyerekkel, halálra vagyok rémülve, mihez kezdek majd egyedül.

Nem akarok könyörögni, de van egy közeli kis könyves kávézó, ami olcsó, és van benne gyereksarok is, ott találkozhatnánk. Vagy elmehetnénk együtt az állatkertbe kinevetni a kecskéket. De nagyjából bármire hajlandó vagyok, csak találkozzunk. Tudom, hogy sok idő eltelt, de ígérem, nem lesz furcsa beszélgetni velem, sokkal jobb barátod leszek, mint régen voltam. Most már érdekel a gyereked is, mert érdekel a kislányom.”

Ezeket olvastad már?

via

Címlapról ajánljuk

További cikkek