Így aszalj otthon!

Beköszöntött az ősz. Egyre drágábbak lesznek a zöldségek-gyümölcsök. Az aszaltaké is az egekbe szökik. Lássunk neki az aszalásnak otthon!

A szárítás, aszalás a gyümölcsök és zöldségek legősibb, és egyben legkíméletesebb tartósítási eljárása, mely során a hő hatására távozik a víztartalom, s ami visszamarad, az egy rendkívül koncentrált ízű aszalvány. A nedvességvesztés következtében a végeredmény jóval kisebb tömegű és méretű a kiindulási anyaghoz képest, így lényegesen kisebb helyet foglal a tárolása. Óriási előnye még, hogy semmilyen tartósítószert nem igényel az eljárás, megfelelő körülmények között tárolva sokáig elállnak az aszalt finomságok.

Most készíts kukoricakonzervet!

Mit aszaljunk?

Gyümölcsök közül leggyakrabban a szilva, sárgabarack, alma, körte, eper és meggy kerül az aszalótálcára, de próbálkozhatunk őszibarack és cseresznye szárításával is. A zöldségeket illetően a sárga- és fehérrépa, illetve a hagyma bírja jól ezt a fajta tartósítási eljárást. További kedvelt alapanyagok: a paradicsom, a gombák és a fűszernövények.

Ne csak magadat hűtsd, fűszereidet is!

Tedd el a paradicsomot!

Alapok

  1. Csakis ép, friss és egészséges alapanyagot használjunk.

  2. Az apróbb gyümölcsöket egyben, a nagyobbakat felvágva aszaljuk. A forma mindegy, a lényeg, hogy egyenlő méretű darabokra szeleteljük (hogy egyenletesen száradjanak).

  3. A nyersanyagot egy rétegben terítsük szét az aszalótálcán.

  4. Akkor kész a szárítmány, ha összenyomva nem enged egy csepp levet sem, de még rugalmas, hajlítható.

  5. Befejezésül ajánlatos az aszalványt legalább egy (még jobb, ha több) napon át utószárítani szobahőmérsékleten (tiszta konyharuhán, abroszon szétterítve), s csak aztán eltenni.

Első lépés: a napon szárítás

Többféle szárítási, aszalási mód közül választhatunk, kezdjük a legkézenfekvőbbel, a legősibbel, a nap melegével.

Olcsó, környezetbarát és kíméletes megoldás. Legegyszerűbb, ha egy lyukacsos tálcán terítjük szét (vágott felükkel felfelé!) a gyümölcsöket, de könnyedén barkácsolhatunk is egy szárítótálcát: egy fakeretre erősített tüll vagy szitaszövet tökéletesen szolgálja a célt. Fontos, hogy egy rétegben, tömötten, de ne túlzottan szorosan legyenek egymás mellett az alapanyagok. Tüll anyaggal lazán takarjuk le, így elkerüljük, hogy bogarak és kosz kerüljön a szárítótálcára. A szellőzésére különösen figyeljünk oda, és a szárítás időtartama alatt (jó néhány nap) párszor forgassuk meg a gyümölcsöket. Tűző naptól védjük az aszalványunkat, mert rontja azok beltartalmi értékét. Éjszakára mindig vigyük be a tálcát. A módszer egyedüli hátránya, hogy időjárásfüggő.

Tipp

Ha elromlana az idő, sütőben is befejezhetjük az aszalást. (A módszerről bővebben cikkünk folytatásában esik szó.)

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek