Jó, tudom, hogy sokszor jövök azzal, hogy ilyen melegben senkinek nincs kedve főzni, meg nehezeket enni, de hát nem így van? Mert az ember magában még elvan egy hétig hideg gyümölcslevesen, de azért ez messze nem ideális állapot, főleg akkor, ha mást is jól kell lakatnia.
Ilyenkor tényleg az esik a legjobban, ami hűsít, frissít, és egy picit laktat. Mint például a goi cuon, a vietnami nyári tekercs. A dél-kelet ázsiai ország egyik leismertebb fogása méltán népszerű: aki volt már tartósan olyan helyen, ahol a hőmérséklet negyven fok, a páratartalom pedig nyolcvanöt százalék - tartósan - , az tudja, mekkora találmány a rizslapba tekert zöldségek és friss fűszerek sokasága a hozzá kínált pikáns szósszal.
Egy baj van csak vele - baromi időigényes. Többször készítettem már, és minden alkalommal megfogadom, hogy na most utoljára...mert julienne-re kell vágni a zöldségeket, egyesével tálkákba rakni, tésztát főzni, rizslapot áztatni, aztán az egész hóbelevancot magunk köré csoportosítani, aztán egy órán át tekergetni. Köszi!
Mikor először kóstoltam ezt a tésztasalátát egy barátnőmnél, azonnal beleszerettem, és csak jóval később jutott eszembe, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint a vietnami nyári tekercs, csak az idegesítő tekergetés és a rizslap marad le róla, meg egy rakat mosogatnivaló, ugyanis az összes zöldség mehet egy helyre, nem kell finoman és esztétikusan elrendezni egy átlátszó lapban.
A hagyományos tésztasaláta amúgy sokszor nem a kedvencem, ez a darab azonban a saláta minden pozitívumát magába foglalja - gluténmentes, könnyű, karcsúsító, tele van friss zöldségekkel és fűszernövényekkel. Ja, és persze főzni sem kell - ha csak nem számítjuk azt a három percet, ami alatt a rizstészta megfő.
Az alaprecepthez egyébként nem kell ragaszkodni - a zöldségek nyugodtan felcserélhetők, kerülhet bele tofu, csirke, marha, vagy épp tenger gyümölcsei. A lényeg, hogy a szósz arányait és a friss fűszernövényeket ne hagyjuk ki belőle - ezek teszik olyan üdévé, frissé, és nagyon nyáriassá!
