A brunch, vagyis a reggeli és ebéd összevonásából született villásreggeli nagy hagyomány az angolszász országokban. Angliából indult, de Amerikában is előszeretettel hódolnak neki - afféle komótos, úrias foglalatosság a lusta vasárnapokon. Hol máshol vezették volna be, mint a viktoriánus Angliában?
A bruncholáshoz ugyanis idő kell, na meg némi lóvé. Egy délelőtt 10-től átlag délután 3-ig tartó eseményen ugyanis nem lehet müzlit vagy egyszerű kásást felszolgálni, ott a hangsúly a dőzsölésen meg a komótosságon van. A legtöbb brunchon több fogás van, garantálva, hogy aznap már egy falat ne férjen belénk. Mint mondtam, az is lényeges, hogy a fogások ára minél borsosabb legyen - ez valószínűleg azért alakult ki, mert a brunch eredetileg egy társasági esemény volt, nem családi - tökéletes alkalom arra, hogy a szomszédoknak mutogassuk, milyen javakban dúskálunk.
Az évtizedek folyamán a brunch aztán egyszerűbb lett - ma már kevesen készítenek tízfogásos reggelit barátok számára, inkább mindenki étterembe jár dőzsölni hétvégén. Az otthoni hosszú reggelik inkább csak egy-egy fogásra korlátozódtak, ami kicsit bonyolultabb, mint egy sima csütörtöki reggeli, és elég kiadós ahhoz, hogy az ebéddel ne kelljen foglalkozni. Ez a része tetszik amúgy a brunchnak - sokkal szimpatikusabb, hogy jó sokáig alszunk, és a délelőtt folyamán eszük egy kiadósabb ételt, mint az, hogy hajnalban kelünk, vásárolunk, majd az egész délelőttöt a konyhában töltjük, hogy délre kész legyen a három fogásos ebéd, amit a család nettó fél óra alatt tüntet el, és aminek a romjait újabb két órán át takaríthatjuk.
Ennek a szellemében hoztam ezt a maradék kenyér eltüntetésére kiválóan alkalmas amerikai brunchot, a stratát. Hogy az étel olasz vagy görög eredetű, azt nem tudom, mindenesetre jóval kevésbé elegáns, mint egy eggs benedict vagy florentin tojás. Na és, nem kell mindig olyan hű de elegánsnak lenni, ki akar folyton flanconi egy vasárnap kedvéért? Maradék kenyér - zsemle, kifli, egyéb sós pékáru - minden háztartsban akad, ha meg nem, akkor is készülhet frissből. A lényeg a tojásos-tejes-sajtos egyveleg, amitől a kicsit szikkadt kenyér új erőre kap, na meg a zöldség és hús kombinációja, ami kicsit feldobja az egészet. Mivel épp a spárga dívik, természetesen zöldspárga került bele meg egy kis bacon, amit előre lepirítottam, hogy roppanjon, mikor rátalálok. Úgyhogy ha van egy jó 30 deka maradék kenyérkétek, ne habozzatok - a spárgás öntött kenyér pikk-pakk elkészül, és megkoronázza a lustálkodós délelőttöt.
