Régen, mikor még iskolába jártam, a farsangi buliba a nagyi mindig hozott egy nagy adag fánkot - olyan 100 darab körüli adagot, ha jól emlékszem. Alsó tagozatban persze, felsőben, pláne gimiben már nem igényeltem az ezirányú törődést. Nagyi szerintem nem is bánta - én egyszer sütöttem ekkora mennyiséget, még Németországban, egy hóba burkolt hétvégén egy nagy csapat éhes kolitársnak, és kizárt dolognak tartom, hogy a nagymamámnak hiányzott volna az évről-évre ismétlődő "most-akkor-száz-fánkot-kell-sütnöm" rituálé. Pár évig csak kisebb adagot csináltunk, de be kell valljak nektek valamit: fánk szempontjából nagyon finnyás vagyok.
A sütés után 20 perccel elém került fánk nekem már kihűlt, szittyós, és ha nem is élvezhetetlen, meglehetősen uncsi, házi baracklekvár ide vagy oda. Ilyenkor szoktam a másnapos maradékot széttépni, csokival leönteni, mazsolával jó megpakolni, és átsütni - de hát minek gyúrjak, kelesszek, szaggassak és kelesszek megint, ha húsz perccel az olajból való kiszedés után már unom is a dolgot.
Venni megint csak nem veszek, ugyanezen okoknál fogva. Emlékszem még, mikor a '90-es évek elején megnyitott a Dunkin' Donuts, és a Starbucks papírpoharakkal rohangászó nagyon menők elődei cukormázas, középen lyukas, akkori fizukhoz mérten méregdrága fánkokat harapdáltak - szigorúan az utcán, menet közben. Bár életkoromnál fogva - voltam vagy hat éves - minden csillogó, műanyagízű és új dolog felvillanyozott, az amerikai típusú fánkok már akkor sem ízlettek, és azóta sem kerültek hozzám közelebb.
Persze azért léteznek olyan fánkok is, amit az év bármelyik szakaszában szívesen megeszek - a forró csokiba mártogatott spanyol churros, amit ízHuszár eléggé kimaxolt, és a holland-belga oliebollen pont ez a kategória. A churrosnak nincs szezonja, ugyanúgy reggelizhetjük júniusban, mint novemberben, a helyes kis mazsolás-almás gömböknek - amit a smoutenbollennek, vagyis zsírlabdának hívnak - viszont van. Szilveszterkor kötelező, de az utcai árusoknál novembertől februárig megtaláljuk. Tény, hogy nem töltöm minden hétvégémet Hollandiában vagy Belgiumban, és az is lehet, hogy csak ritka nagy mázlim volt, de eddig még mindig melegen kaptam meg a kis golyóbisokat. Bár a szilveszternek már egy hónapja annyi, a farsang farka mindjárt lecsap - és ha idén sütnétek fánkot, akkor próbáljátok ki ezt a változatot.
A mazsolától illatos, a hagyományos fánknál sokkal könnyebb, a kelesztést leszámítva nettó 20 perc munka van vele, lekvár nem is kell rá, csak egy adag porcukor. Nálunk ugyan már régen nem szokták a farsangi fánkot zsírban sütni, de Flandiában a mai napig abban készül tradicionális helyeken. Hogy melyik sütési formát választjátok, azt teljességgel rátok bízom!
