Sztárinterjú Hegyi Barbarával

Hegyi Barbara: Nagyon régi szerelem. Éppen ezért gondoltam arra, fontos, hogy megmaradjanak a receptek, ahhoz viszont le kell írni őket. Nem vagyok grafomán, a kollégákkal is fejben főzünk, megbeszéljük, ki, mit, hogyan csinál. De izgatott a dolog. Sandra, a nagyobbik lányom, kiötlött szülinapomra egy blogot, Áfonya és Ribizli volt a címe – két kutyánk után, ám nem voltam aktív blogoló. Tovább törtem a fejem, hogy mégis valahogyan átörökítsem a recepteket. „Anyám meggylevese utánozhatatlan” vagy „vajon hogy csinálhatta nagymama a paradicsomos káposztát” – ismerősen hangzanak ezek a mondatok, és azt jelzik, valamit elmulasztottunk. Mert addig kell elkészíteni a „mi receptünket”, amíg a titkok tudói velünk vannak. A lányaimnak, Rozinak és Sandrának szeretném átadni, rájuk hagyományozni ezt a felhalmozott tudást.

Zorán mamája nagyon idős, sajnos őt már nem tudjuk kikérdezni. Arra jutottam, az ételtörténeteken keresztül meg tudom mutatni, hogyan éltünk, gondolkodtunk, milyen dolgok vettek körül minket. Mindez fontos, hogy megmaradjon az emlékezetben. Ételtörténeteink is részei élettörténetünknek.

Hegyi Barbara:Keverék, divatosan fogalmazva fúziós, a lényeg, hogy izgalmas legyen. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a bazsalikom, az olíva a mediterrán konyhának adja a jellegzetességét, a kaffir lime-levél a távol-keleti „hírnök”, de nálam akár a magyar kolbásszal is mindez összetalálkozhat, csak gondolkodni, kavargatni és kóstolgatni kell, amíg az ízek egymáshoz simulnak.

Hegyi Barbara:A családi recepteket is átdolgoztam, a saját képemre formáltam, a különféle fogyókúrák – az ajurvédikus, a vegetáriánus – is alakították az étrendet, elemei valamilyen formában beépültek, hozzáadtak az alapkészlethez. Most a lúgosító étkezés minimálprogramjában próbálom keresni az örömöt – mert az a lényeg. De sikerül! Kölesgolyó mustárral – ez nem hangzik túl izgalmasan, mégis az, mert van egy tubusos magyar mustár, ami verhetetlen! És hogyan akadtam rá? Az Augusztus Oklahomában című darabban húst eszünk, és hogy történjék valami, a kellékes lány csípős mustárt szerzett hozzá – az valami isteni. Azóta tízesével veszem.

Hegyi Barbara:Is-is. Szerencsére nagy a konyhánk, nemrég bővítettük ki, az addig használt Karancs tűzhelyet indukciósra cseréltük. Még mindig elámulok, mi mindent tud, és hálát adok a sorsnak, hogy azon főzhetek. A másik favorit az óriás, kőből készült mosogató, amibe minden edény belefér. Az ötletet Toscanából hoztam, ahol nyaraltunk, ott nem is mosogató, hanem egy kőkád volt.

Visszatérve a kérdésre, ritkán főzök egyedül, és miután a kert, a terasz, a konyha és az ebédlő egységet alkot, van helyem, terem, nem zavar, ha többen jelen vannak. Szeretek főzni, nekem ez passzió, öröm és sikerélmény – kivéve egy elfuserált hajdinakását, ami lábasostól repült.

Hegyi Barbara:Lenne ilyen? Nem fogalmaztam még meg. Esetleg azért sportolok, hogy ehessek? Ami biztos, és talán a legfontosabb, hogy boldogan főzök, boldogan eszem, de a szakmámat is szeretem, és az fegyelmez, segít a helyes arányok betartásában.

Hegyi Barbara: Nehéz dönteni, de legyen a narancsos mézes-mázas csirkeszárnyak, a fügés őszi salátaés a fenyőmaggal grillezett kecskesajt dióolajos salátával.Ha lehet, választanék még egy édességet is, a formabontó túró Rudit, mertnálunk most indul a „csoki-nagyüzem”. Imádom a csokoládét és imádom a karácsonyt, és az ünnepváráshoz a családunkban hagyományosan hozzátartozik a csokifőzés, bonbonkészítés. Napokig tart, úszik minden a csokiban, jönnek a barátok, akik kezet mosnak, kötényt kapnak, kezdhetik is a munkát. Ez egy olyan alkalom, amikor lehet beszélgetni, jól érezzük magunkat – együtt vagyunk. A csoki nálunk a PIN kód, a hívó szó. Az elkészült 3800 darab bonbon mindegyike a szeretet követe lesz a barátok, ismerősök, kollégák ünnepi asztalán.

Abraka Babra – Monológok a konyhámból című szakácskönyve a Park Kiadógondozásában jelent meg.