Már a neve is arra utal, hogy egy selymesen puha, meleg, ropogós szélű finomsággal van dolgunk. Semmi flanc, nincs többezres, beszerezhetetlen hozzávaló, csak egy tökéletes recept!
Élesztőt a házba!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, ilyenkor augusztus 20-a előtt mindig rám jön a kelttészta-mánia. Mindegy, hogy kenyér, péksütemény vagy egy-egy nosztalgiafogás, lényeg, hogy futtatni kelljen, meg hólyagosra gyúrni, az eredmény pedig kívül roppanós, és belül foszlós legyen. Úgy döntöttem, idén a megtisztelő feladat az aranygaluskáé lesz!
Készíts velünk foszlós kalácsot! >>
| 
| 
|
Ahogy régen csinálták
Tulajdonképpen mi is a titka? Hiszen nincs benne „semmi extra”, csak egy kis dió és cukor, na meg a döbbenetesen puha tészta. Aranygaluskához hasonló kelt tésztát már a török időkben is csináltak, csak akkor még kevésébé cifrázták – egyszerű kalácstészta volt megszórva cukorral és dióval, és természetesen ünnepi fogásként szolgált. Nemhiába hasonlít az íze annyira sokunk kedvencére, az erdélyi illetőségű kürtős kalácsra. A 19. században aztán falun is elterjedt, persze eleinte csak ünnepkor, és főleg a téli időszakban. Ahol nem volt tájjellegű lakodalmas kalács, ott aranygaluskát szolgáltak fel az ifjú pár tiszteletére. A vaníliaszószt, mint „úri krémet”, a polgári konyha gondolta hozzá a boldog békeidőkben, ahonnan aztán egyenes út vezetett a vasárnapi asztalra. Ma már sokfajta változata lézetik, meggyes-mákos, gyümölcsös, mazsolás, fahéjas, csokis...Ti hogyan készítitek?
Készítsd el velünk az aranygaluskát! >>
| 
| 
|
| 
| 
|
