Múlt héten a törökök kifliszeretetét illetően nyitva maradt egy kérdés, most visszatérünk erre. A kifli történetét ismerjük már, de még adós maradtam nevének magyarázatával. Kifli szavunk az osztrák Kipferl (a németeknél Gipfel) szóból ered, ami csúcsot, ormot jelent. Ebben az esetben a régi bécsi városhatáron kívül levő István templom tornyának ormáról van szó, ahová a törökök kitűzték a zászlójukat, és amikor újra kereszt került a félhold helyére, és az első bécsi kifli elkészült, ennek emlékére kapta ezt a nevet.
Mindez régen történt, de ha Szulejmán szultán valami csoda folytán feltámadna, és a bécsi piac, a Naschmarkt környékére vetődne, ugyancsak meglepődne. Amit neki nem sikerült hatalmas hadseregével elérnie, azt utódai könnyűszerrel megvalósították. Békésen bevették Bécset, úgy is mondhatnánk, a hasán keresztül hódították meg a várost. A piaci árusok többsége török, a környező utcákban pedig lépten-nyomon török pékségek kínálják portékájukat. Mielőtt unokámnak válaszoltam volna arra a kérdésére, hogy szeretik-e a törökök a kiflit, felkerekedtünk, és belekóstoltunk ételeikbe.
Mit tapasztaltunk? Kapható minden, ami a török konyhát jellemzi: döner, falafel, börek (hússal, spenóttal és más zöldségekkel, túróval, tarhóval töltve) és piláf, padlizsánok töltve és párolva. Ki ne maradjanak a piták, de ezen kívül árulnak kombét is (töltött kenyér, de ez nem is biztos, hogy autentikus török étel) és édességek garmadáját. Láttunk halvét, baklavát, rahvaniját, tatliját (a tejbegrízünk sütve és citromos cukorsziruppal megbolondítva), török kalácsot, pitéket, lepényeket és szultánkenyeret. Ez utóbbi inkább arab-perzsa eredetű, egy más irányú és sikeres hódítás hozadéka.
Szóval van minden, mi szem-szájnak ingere, mi pedig igyekeztünk helytállni, kóstoltunk lepényekbe tekert és tésztába bújtatott húsos, zöldséges, joghurtos finomságokat, sőt, az édességeknek sem álltunk ellen.
Utólag visszagondolva kiflit nem láttunk, és bizony el is feledkeztünk róla, mert elvonta figyelmünket a sokféle lapos kenyér, a pide, a gyűrű alakú simit és a vékonyra nyújtott, sütőlapon sütött yufka. Azt hiszem, a több száz évvel ezelőtti affér már senkit nem érdekel, ráadásul a most élő törökök nem ismerik a kiflihez kötődő legendát, a formája miatt pedig akár kedvelhetik is.
Mari nagyi
