Ősszel a nap is huncutabban néz be a lombok alá, beérik a mindenség, nyugalom van, és eljön végre a szüret ideje. A szilvalekvár illatát és a sült gesztenyét már meg sem említem. Bőség van és boldogság, no meg szüret!
Szerencsére ebben az országban még bőven van olyan hely, ahol hátunkra kaphatjuk a puttonyt.
Szigligeten a nagynénémnél is él még a klasszikus szüret hagyománya. Nem a munkára érkezünk, hanem előtte pár nappal, de minimum egyel. Ritkán szalad össze ilyen szép számban a rokonság, ezért van helye az ismerkedésnek is, amit rendszerint a pincében kezdünk. Alig csapjuk be magunk mögött a kocsi ajtaját, már nyílik is a pincéé. Egyiken ki, a másikon be. Ilma néném úgy terel bennünket, mint tyúk a csibéit. Aztán szépen körbeálljuk az 500 literest hordót, mint az imádott bálványt. A lopó lekószálódik a pince faláról, és már ragyog is a poharakban az a szépen aranyló rizling, ami később a szemekben csillan vissza.
Mert meg kell ám kóstolni azt, ami tavaly a hordókba került. A miheztartás végett persze hogy idén se adjuk majd alább – Imre bátyám szájízének természetesen ez is savas lesz. Csodálkoznék, ha másként lenne. Bezzeg a sorok között, amikor majd a ládákat szedi össze, akkor majd nem fogja eltolni magától. Sőt, amikor attól a mérhetetlenül sok szőlőszemtől, amit jártában-keltében bekapkod, és majd belobban benne a pokol tüze – ezt szokta mondani, ha kínozza a gyomorsav – , pont hogy a borral igyekszik majd csillapítani a bajt. Pedig csak olaj a tűzre, és még az sem segít rajta, hogy kiesz bennünket a pogácsából, ami reggel sült ki. Mert hogy ezt szokta. A nap végén majd megadja magát – addigra mi szenvedünk már az ő kínjaitól – , és Ilma néném azzal a kapszulával menti majd meg a mártír haláltól, ami mindig ott lapul a köténye zsebében amikor szüret van, bőség van, és Imre bátyám a puttonyos.
Hát valami ilyesminek nézünk idén is elébe a következő hétvégén. Csodálkoznék is, ha valami nem úgy történne, mint az előző években. Annyiban azért más lesz, hogy most rajtam a sor, ami az ételek megválasztását illeti. Ez nálunk úgy működik, mint a vetésforgó – mindig más a betevő falatok felelőse, így én most a jó szüreti receptek közül ezeket választottam.
