A karácsonyi ajándékok előállítása igazi családi program lehet, ha olyan ötlethez nyúlunk, aminek az elkészítéséből a gyerekek is ki tudják venni a részüket. Én nagyon szeretek olyan ajándékokat gyártani, amelyek szó szerint is magukon hordozzák a kicsit keze nyomát. Ilyen például a só-liszt gyurma figura, vagy a belenyomott kicsi kézlenyomat, a festékes lábnyom, a gyerekekkel közösen rajzolt képeslap, de ilyen lehet a házi bonbon is. Tuti sikere lesz a barátok, ismerősök körében.
Olvastad már?
Én most egy olyan receptet választottam, amihez sütilapot kell sütni, de akinek ehhez már nincs kedve, affinitása, kekszmorzsával is nyugodtan elkészítheti. Már a tészta bekeverésénél is segítségünkre lehetnek az apróságok, de csak ez után jön a munka igazán gyerekbarát része. (Az én fiam ez alkalommal valahogy hozzáfért egy tojáshoz, amit a tőlünk ellesett mozdulattal akkurátusan feltört – az asztal közepén.)
A kisült lapot szét kell tépkedni-morzsálni. Végre egyszer nem azért kell rimánkodnom a konyhában, hogy „tessék már kimászni abból a tálból!”, mikor már könyékig, és még azon is túl elvesztek a gyerekek valamely nyersanyagban. Csak arra figyeljünk oda, hogy a nagy munkában a kóstolgatás elkerülhetetlen, és a bonbon-alapanyag nagyon gyorsan tud eltűnni két kicsi szájban.
Miután a tésztát szétmarcangoltattuk a kölykökkel, jöhet a szó szoros értelemben vett gyurmázás. Játsszunk az étellel, most szabad. Nem könnyű elérni, hogy a kis golyók legalább nagyjából hasonló méretűen kerüljenek ki a gyerekek kezéből, de hát ettől lesz minden darab egyedi és megismételhetetlen.
A csokival való bevonást már az esti magányomra hagytam. A folyékony csokoládé ugyanis, ha gyerekkézzel érintkezik, bárhol képes felütni a fejét, és úgy éreztem, hogy ehhez már túl kevés a még nem ősz hajszálam. Azért összességében jó móka a gyerekekkel való bonbon-gyártás, de a legjobb része nyilván az lesz, mikor átadjuk az édességet a barátoknak és egy széles mosoly kíséretében hozzátesszük: ezt együtt készítettük.
