Alapvetően határozott embernek gondolom magam. Két kivétel van csak, amikor egyszerűen nem tudok dönteni és képes vagyok hosszú perceket (na jó akár fél órákat is) vacilálni: ha ruhavásárlásról vagy ételrendelésről van szó. Mert nyilván szeretne az ember a legjobban választani és nem könnyű mindig végigvenni a pro és kontra szempontokat ami alapján aztán a legjobb döntés születik.
Amikor nemrég Londonban voltunk, beültünk egy elég felkapott japán helyre, merthogy isteni ott a sushi. Itt elég könnyen ki is választottuk, hogy mit szeretnénk megkóstolni. Szépel le is adtuk a rendelést, amit aztán két perc múlva meg is bántam. A mellettünk lévő asztalnál ugyanis az úriember nem sushit rendelt magának, hanem egy curryt, ami annyira jól nézett ki és olyan eszméletlen illata volt, hogy tudtam, nekem is azt kellett volna kérnem és gyakolatileg kinéztem a kaját a szájából.
Pesze a sushi is príma volt, de mégis megmaradt bennem ez a kis csalódottság, de azzal nyugatattam magam, hogy semmi gond, majd én elkészítem otthon, ha hazaértünk. Mert a katsu curryben egyébként nincs semmi ördöngősség, gyakorlatilag egy rántott hús zöldséges, fűszeres curryvel és rizzsel, de mégis eszméletlen finom. Aztán már az előző Házikoszt részben megmutattam, szerintem milyen a legjobb rántott hús, most pedig itt van hozzá a Katsu körítés.
