Sokáig az életemben a Digó pizza olyan volt, mint a Yeti vagy a Loch Ness-i szörny: mindenki erről beszélt, de nem hogy nem ettem belőle, hanem még látni se láttam soha, mert mindig úgy érkeztem meg a helyszínre, hogy minden elfogyott. Jó, amúgy nyilván képeken és videón láttam, de az Instagram és társai most nem mérvadóak, oda ha behúzom rendesen a hasam és ráfeszítek, egyből én lehetek a HASHTAGzabkásaherceg, aki amúgy fitness instruktor, közben meg két pofára tolja a pörköltet, sörétes tarhonyával! Na de sicc, nem erről van itt most szó!
A lényeg, hogy viszont egyszer valamelyik fesztiválon hozzájutottam az első Digó pizza körömhöz, és azóta I’m in love, ahogy azt a jó belpesti, telepes arc mondja!
Egyszerűen lenyűgöz mai napig ez a “fast food”, hogy bedobják a srácok a pizzát a kemencébe, és tízes osztásokba mért másodpercek múlva, már húzzák is ki a kész pizzát. Medzsik!
Gondolom ez procedúra ilyen nápolyi sajátosság, de mivel ebben a technikai kérdésben nem vagyok 1000%-ban biztos, ezért inkább csak a profizmusukat áhítom, hogy mennyire ügyesek már.
Barokkos körmondataimat inkább zárni is szeretném, és arra biztatlak bennetek, hogy ha egy k****jó pizzát szeretnétek enni, és túlláttok a hawaii-songoku ködös maszlagon, akkor próbálkozzatok a Szabadság téren az Impostorban ezzel.
A Digó Pizza pop up-ot a hétvégén kinn megtaláljátok, és ha ügyes kis Indiana Jones vagy Lara Croftok vagytok, akkor talán még kóstolni is tudjátok a mostani budapesti pizzák Szent Grálját, de legalább megláthatjátok.
Vagy ha nem, akkor is fel a fejjel! Nekem is sokáig kellett várnom, hogy lássam a Yeti-t, aztán tessék, teljesen lenyűgözött. Azóta is, és most is a legendájukat hirdetem FELESLEGESEN, mert ugyebár a "jó bornak nem kell a cégér" - vagy mi.
