Gyerekkorom egyik kedvenc filmjében az árvaházban felnőtt kislányt ideiglenes mamája elviszi egy nagyon elegáns étterembe, ahol egy fenszi étel berendelése után a kislány olvasztott sajtot kér kenyéren. De nem pirítva. A film alkotói nyilván kontarsztba akarták állítani a gazdag New york-i hölgyemény és az árva kislány étkezési szokásait, utalva arra, hogy szegénykének az álmok netovábbja egy jó sajtos kenyér. Nos, ha az ominózus étel a welsh rabbit volt, akkor őszintén szólva meg tudom érteni a kislányt - én is szívesen rendelném a világ bármelyik pontján, ahol jó cheddar sajt van.
A furcsa nevű étel továbbá azt is bizonyítja, hogy még a sokat szidott angol konyhának is vannak elképesztően jó fogásai - amúgy nem is egy. Mint minden kevés hozzávalót tartalmazó egyszerű étel, ez is akkor lesz felejthetetlen, ha jó alapanyagokat használunk hozzá - illatos cheddart, jó angol vagy belga ale-t és zamatos mustárt - eszünkbe ne jusson lagerrel vagy kolbászhoz való mustárral próbálkozni, azt hagyjuk meg a nyári strandos falatozáshoz. A recept eredetéről nem sokat tudunk, a welsh szó arra enged következtetni, hogy eredetileg Walesből származik, de hogy a nyúl, vagyis a rabbit név hogy került bele, arról az ételtörténészek ma is vitatkoznak. Egyesek szerint a wales-i parasztoknak tilos volt az erdei vadhoz nyúlni, így nyúl helyett sajtot tettek a kenyérre lakoma gyanánt.
Az étel már Shakespeare korában is feltűnt, de Franciaország északi részén például, ahol a britek jóval korábban "vendégeskedtek", szintén népszerű étel - valójában senki nem tudja, mikor és ki készítette először. Autentikus receptről természetesen szó sincs, van, ahol a kenyeret pirítják, és a szósszal meglocsolva átsütik - ezt csináltam én - , van, ahol kis kenyérkockákra öntik a sajtszószt, majd villával kiszurkálják, mint egy fondüt, akad, aki tesz rá sonkát is, sőt, a posírozott vagy tükörtojással való koronázás sem ritka. Franciaországban és az Egyesült Államok keleti részén sok recept besamellel lazítja a sűrű sajtos ízt - szerintem így tökéletes. Jellegében nem nagyon különbözik a svájci fondütől, de a cheddar és a mustár miatt jóval karakteresebb, és még annál is nehezebb.
Mielőtt betettem volna a sütőbe, fintorogva gondoltam arra, hogy ezt a két kis adagot én bizony egymagam is be tudnám vágni, a végén azonban segítséget kellett kérnem még a sajátomhoz is, annyira laktató. Hogy ti hogyan készítetek, azt rátok bízom, kipróbálni azonban mindenképpen érdemes - főleg, ha ennyire barátságtalan az idő odakint.
