Hát először is. A legtöbb kamrában ha más nem is, egy-egy csomag tészta mindig megtalálható. Jó kiindulópont, függetlenül attól, hogy épp üres a kamránk, vagy most fektettük a fizetésünk felét élelmiszerbe. A rakott tészta szépsége abban van, hogy gyakorlatilag ezer módon lehet variálni, és soha, senki nem fogja tudni megmondani, hogy egy kétségbeesett: úristen mi legyen ma vacsorára, vagy gondos készülődés előzte meg. Készülhet paradicsommal, sajttal, túróval hússal, zöldséggel, felvágottal, besamellel, zöldségpürével, gyakorlatilag bárhogy. Nem kell hozzá külön bevásárolni, elég ha a hűtőben lévő, összeillő alapanyagokat kiválasztjuk, rétegezzük, és már mehet is a sütőbe!
Attól biztos nem kell félnünk, hogy valami kimarad a hozzávalók listájából - nem nagyon van olyan rakott tészta, aminek kőbe vésett receptje lenne. Ha pedig mégis - útközben nyugodt szívvel változtathatunk! Velem is így történt a minap - valami gyors olaszos vacsira vágytam, a zöldségesemnél pedig szembe jött velem egy nagy adag spenót. Biztos voltam benne, hogy van otthon cannelloni tésztám, meg egy kis maradék ricottám...vacsi megoldva!
Már javában benne voltam a spenótpárolásban, mikor nyúltam a tészta után - naná, hogy két törött darab árválkodott a doboz alján. Nem baj, két tészta nem fogja elrontani a vacsimat, megfőztem pár lasagne lapot, jól megkentem spenótos-ricottás krémmel (amibe legközelebb nyomok egy kis fokhagymát, vagy aprítok egy csokor medvehagymát) meglocsoltam paradicsomszósszal, és már mehetett is a sütőbe. Rakottasomat nem nevezném se cannelloninak, se lasagnének, de finomnak bátran hívhatom. Ha megcsinálnátok, de valami nincs hozzá otthon...oda se neki, helyettesítsétek valamivel! Végül is, ezért szeretjük a rakott tésztákat, nem?
