E heti főszakácsunk Hossó Anita, aki három gyerkőc mellett pontosan tudja, hogyan lehet a hétköznapokban gyorsat és finomat, a hétvégén pedig valami ünnepit az asztalra varázsolni!
Minden kezdet nehéz
Bevallom, hogy kezdetekben a főzés és én nem úgy voltunk ám, „mint a borsó meg a héja”! Mertem remélni, hogy valahogy majd csak elboldogulok a konyhában, ha már muszáj lesz, de hogy majdan a sütés-főzés a mindennapos tevékenységekből kinőve szenvedélyemmé, hobbimmá fog válni, hát így visszatekintve, nem nagyon volt elképzelhető! Pedig de sokszor ültem a nyári konyhában a lócán, és néztem, hogyan kerül ki a sok csoda nagymamám kezei alól! Drága, felnevelő (apai) nagymamám kiváló érzékkel megáldott háziasszony volt. Nem nagyon volt bizodalmam, hogy egyszer én is majdnem olyan gyönyörű szalagos fánkot fogok sütni, mint ő, és csak úgy, érzésből fűszerezem az ételeket!
Mr és Mrs Smith – az ennivaló páros >>
Hogy mikor tört meg a jég, nem nagyon tudnám megmondani, tulajdonképpen egy fokozatos fejlődési folyamat indult el akkoriban, amikor kicsi falumból albérletbe költöztem a megyeszékhelyre. Elkezdődött önálló konyhai pályafutásom, ahol támogatást kaptam kolléganőktől (máig őrzöm sokuk receptjét, ezúton is köszönet nekik!), és nagymamám is figyelemmel kísért, amíg földi „pályafutása” engedte.
Sikerek és kudarcok Petrától >>
További „építkezés” és a fektetett nyolcas
Újabb korszak akkor nyílt, amikor megjelent életemben az első olyan férfi, akit a főztömmel el akartam kápráztatni. Nevezhetjük ezt „karajkorszaknak” is, mivel az addigi, szinte kizárólag szárnyashúsból való főzés kibővült erre a húsféleségre is, ugyanis ez a kedves kedvence. Akkoriban (12 éve) lettem gasztromagazin-gyűjtő, és folyamatosan bővűlt a gasztrokönyvtáram is. Tizenévesen nem gondoltam volna, hogy valaha majd József Attila sorai helyett egy nagy szakácsguru tökéletességre törekvő fogásait fogom olvasgatni!
Kiki: gondolatok a konyháról >>
A következő fejezet címe lehetne a „három gyermek – négyfélét kíván”, mivel ahányan vannak, szinte annyifélék. Igazából a naggyal nincs gond, bár nem eszik főzeléket, a középső a palacsinta-kelt tészták-laska isteni hármasából mindig, és bárhol, és bármennyit, amúgy fotoszintetizál, kicsi lányom nagyjából mindenre „vevő-evő”. Az utóbbi években a tradicionális magyar konyhától kicsit elszakadva, belekóstolgatok más nemzetek ételeibe is, az olasz konyha az egyik kedvencem.
