Kecskesajtos-paradicsomos párnácskák
A paradicsomot mindenki zöldségként tartja számon, pedig valójában egy magas cukortartalmú gyümölcs, ami – bevallom – az egyik legnagyobb nyári kedvencem. Magában, minden fakszni nélkül, anyukám kertjéből frissen leszedve, csak úgy magában harapni – hesszelés a kertben a lehető legtökéletesebben.
A paradicsom érdemeit nem érdemes vitatni: rengeteg C-vitamint, káliumot, kalciumot, magnéziumot, különböző savakat (alma- és citromsav) és egy, kizárólag hőkezelés hatására felszabaduló vegyületet, a likopint tartalmazza. Ez utóbbinak rákmegelőző, fiatalító hatását számos kutatással bizonyították. Magas a cukortartalma is a bogyós termést hozó paradicsomnak, amit lényegében az egész világon nagyon kedvelnek. A szabad földön termett, július végi, augusztusi paradicsomnál finomabb egész évben nem terem, össze sem lehet hasonlítani a fólia alól kikerülő márciusiakkal, pláne nem a téli utánzatokkal. A konzervipar vívmányainak hála, akár télen is összedobhatunk bármilyen paradicsom alapú tésztaételt, bár ezeket sokszor citromsavval kissé savanykássá teszik, aki ezt nem szereti, keresse a natúr változatokat.
Annyi minden készülhet belőle! Én odáig vagyok a családi hagyományokon alapuló, generációkon átívelő ketchupreceptünkért, rengeteg lucullusból főzöm meg minden év augusztusában, így egész télen kitart a valóban paradicsomból készült ketchup, de a paradicsomlével is hasonló a helyzet, télen nagyon jól esik a kamrából egy „kis nyarat” sebtiben előkapni. Gyors nyári tapas a bruschetta, végtelenül egyszerű elkészíteni és nagy sikert lehet vele aratni. Nyersen alapanyagként, de önmagában, salátaként is megállja a helyét sok friss bazsalikommal és különböző sajtokkal – én fetával szeretem a legjobban.
A toszkán paradicsomleves nálam a legnagyobb befutó, ha a paradicsomra terelődik a szó és arra, hogy mit kéne főzni belőle. Természetes, gazdag ízű, nagyon finom leves, ami egytálételnek is mondható már – hús nélkül, kizárólag önmagában. Lecsóként nem hiszem, hogy be kell mutatnom a paradicsom dicsőségét, nélküle a magyar konyha is csak félkarú óriás. Az olaszok egyik nemzeti szimbólumáról, a lasagnéról nem is beszélve! Paradicsomos nyarat mindenkinek, most tankolj fel az édes, piros bogyókból!
