Karácsonyig még pár hét hátra van, de mivel idén már legalább öt alkalommal kellett mézeskalácsot készítenem ilyen-olyan okból kifolyólag, mostanra a hátam közepére sem kívánom, hogy még egyszer megsüssem. Ugyanakkor ez az egyik legjobb dolog az ünnepben,
ez a finom fahéjas-szegfűszeges-fűszeres sütemény, amit megállás nélkül tudnék enni teával, kávéval vagy magában.
Mit lehet ilyenkor tenni? Az egyik verzió, hogy kivárom a családi összejövetelt és bedobozolok belőle, a másik, hogy kicsit megbolondítom az eddigi eljárást. Ez utóbbit választottam. Az íz megmarad, a recept más, és még a díszítéssel járó macerát is megspóroljuk.
Külföldi oldalakon szemeztem már egy ideje gyönyörű keksz-pecsétekkel. Vágyakozva néztem a szebbnél-szebb süteményeket, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy beszerezzem őket. Most a tettek mezejére léptem!
Használatuk igen egyszerű, és túl sok magyarázatra nem is szorul: vékonyra nyújtjuk a tésztát, rányomjuk a pecsétet, és egy megfelelő méretű pohárral kiszaggatjuk. Igen ám, ez elméletben jól hangzik, a gyakorlatban mégsem ment minden ilyen könnyen.
Kíváncsiságból, ha már amúgy is be volt keverve a klasszikus mézeskalács tészta, megpróbáltam ehhez felhasználni. Tudtam én, hogy nem fog sikerülni, de gondoltam, hátha valami csoda történik. Sajnos nem. Győzött a fizika, és ahogy a sütőportól dagadtak a mézeskalácsok, úgy tűnt el belőlük a felirat.
Tanulság: sütőporos tésztával ne próbálkozzunk!
Második bevetésnél már egy klasszikus vajas keksztésztát gyúrtam, amit mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítettem. Itt a lenyomatozás okozott gondot, ugyanis a pecsét beleragadt a tésztába, de annyira, hogy le sem tudtam szedni róla. Bevallom, ekkor egy kicsit elkeseredtem, és kezdtem lemondani a pecsételősdiről, de adtam egy utolsó esélyt a dolognak: ezúttal a pecsételés előtt beliszteztem a szilikont, és úgy nyomtam a tésztára.
Az eredmény: tö-ké-le-tes!
Innentől már csak a sütés során kell észnél lenni. Ahogy minden keksz és minden mézeskalács, úgy ez is nagyon hamar elkészül. 180 fokra előmelegített sütő, 8-10 perc, és már vehetjük is ki. Ha véletlenül tovább bent felejtjük (amit az első adaggal én is eljátszottam), akkor szép sötétbarnára sül, ezzel még ugye nem is lenne baj, ellenben kiszárad, és olyan kemény lesz, hogy már csak a teába áztatás segíthet rajta.
Tipp
Az elkészült kekszek megfelelő méretű befőttes üvegbe pakolva vagy egyszerű celofánba csomagolva, szalaggal átkötve karácsonyi ajándékként is megállják a helyüket!
Ha az én hibáimból tanultok, akkor biztosra veszem, hogy szebbnél-szebb kekszeket készítetek majd. Tökéletes választás, ha már herótunk van a mézeskalácstól, de nagyszerű alternatíva azoknak is, akik díszítésből gyengébbek. Én biztosan ezzel fogom várni a családot a karácsonyi reggelinél, mert egyedi, finom, és meglepően hamar elkészül!
