Van egy hatalmas fiókom, amelynek – méretéből adódóan – az eredeti funkciója inkább edények vagy tányérok tárolása lehet, de amikor beköltözünk, én kineveztem fűszeresnek, mert tudtam, hogy kell majd a hely. Idővel aztán szépen gyarapodtak az üvegek, zacskók és dobozok. Nem volt elég, hogy én is összevásároltam mindent, amit megláttam, és kicsit izgatta a fantáziám, a barátokról is rendszeresen kapok kincseket külföldről. Vaníliát Dubaiból, feketeribizli-borsot Párizsból és szumákot Isztambulból. Csak gyűlik a tömérdek jobbnál jobb ízesítő, én meg idővel megfeledkezem a létezésükről. Ez meg ugye elég nagy baj, mert a végtelenségig nem állnak el, még akkor sem, ha megfelelően tároljuk - idővel veszítenek aromájukból.
Amikor veszettül keresek valamit, és az istennek sem akad a kezembe, na akkor viszont megtalálom azt, amiről nem is sejtettem, hogy van olyanom. Így találtam rá egy csomag bontatlan zahtarra és egy üveg ottoman-ra is. A korábbi gyakorlattal ellentétben, amikor is keresés közben a fiók másik végére pakolom azt, ami „nem nyert”, most inkább kitettem őket a pultra, hogy lássam, ők itt vannak! Ez a taktika bejött, és néhány napra rá két jól bevált receptemet dobtam fel velük.
Ezt a két salátát leginkább akkor készítem, ha sok embert kell megetetni, vagy ha nem akarok egy kerti sütögetésre üres kézzel beállítani. Mondjuk nem is értem miért, mert napokig elvannak a hűtőben, és egy szelet friss kenyéren is tökéletesen fekszenek, maximum egy pohár bor hiányzik még, és kész a tökéletes vacsora.
A két fűszerkeverék közül talán a zahtar a közismertebb. Három fő összetevője van: kakukkfű, szezámmag és szumák, ezen kívül csomó változat és kombináció lehetséges. (Egyébként a szíriai oreganot is zahtarnak hívják, nem csak ezt a fűszerkeveréket.) A Közel-kelet konyháinak egyik legkedveltebb ízesítője, igaz, ők főleg kenyérre vagy kenyérhez eszik. Viszont lágy sajtokhoz, krémekbe, pácokba és zöldségételekbe is jól passzol, így ehhez a sült, paradicsommal vegyített padlizsánsalátához is.
A másik delikvens az ottoman, amelynek nevéből könnyű következtetni a török eredetre. Felhasználása hasonló a zahtarhoz, összetételében viszont nincsenek olyan szigorú szabályok, kerülhet bele kakukkfű, sáfrány, menta, chili, szumák, feketebors, koriandermag, rómaikömény és szegfűbors is. Ezt én most egy sültpaprika-salátába raktam, és igen jól állt. Az alaprecept hasonló a szerbek ecetes sült paprikájához, annyi kivétellel, hogy itt aprítva van a zöldség, és én balzsamecetet használok hozzá. Ne félj attól, hogy megfeketedik, pont ettől lesz jó íze, és amúgy is az égett héj megy a kukába! A legjobb hozzá a sütő grill fokozata, ha pedig gáztűzhelyünk van, akkor a rózsák felett óvatosan pörköljük meg.
