Közös főzőcske

Legyen a te konyhád is a közös főzés, a mókázás, az ízek felfedezésének terepe! Hívd a kiskuktád, s miközben egy jót mulattok, még a vacsora is elkészül!

Na, jó, be kell vallani, nem ilyen álombeli a dolog, csak majdnem. A gyerekekkel való főzésnek azért van árnyoldala is: az alaposan letarolt konyha. Nincs mit tenni, ezen túl kell lépni, máshogy nem megy. Ha ezt elfogadjuk, következő lépésben tegyük biztonságossá konyhánkat (előző cikkünkben ehhez nyújtottunk segítséget), fektessük le a konyhában tartózkodás alapszabályait (szófogadás, türelem, együttműködés stb.), és indulhat a családi főzőcske!

Kell ez nekünk?

De még mennyire! Teljesen természetes, ha átfut az agyunkon, mennyivel egyszerűbb és gyorsabb a főzés, ha gyerekmentes a konyhánk. A másik oldalon annyi pluszt adnak a közös konyhai pillanatok, amiért érdemes ügyet sem vetni a csatatérhez hasonlító konyhánkra, és a tetőtől talpig maszatos lurkókra.

Ha bevonjuk a gyermekeket a főzésbe:

  • szívesebben megeszik a végeredményt
  • megismerik az alapanyagokat
  • észrevétlenül ügyesednek, fejlődik a finommotorikus mozgásuk
  • játszva tanulnak meg számolni
  • olvasást is gyakorolhatják (megkérhetjük őket a recept felolvasására)
  • felnőtt korukban így talán nagyobb eséllyel és élvezettel állnak majd be a konyhába
  • jól szórakozunk mindannyian, minőségi időt töltünk együtt (mókázunk, kacagunk).

Néhány jó tanács

  1. Legyünk türelmesek, ne siettessük a gyermekeket!
  2. Bátorítsuk őket, és dicsérjük, ha ügyesen boldogulnak valamivel. (Ne szegjük lelkesedésüket szidalmazással! )
  3. Engedjük kóstolni a kiskuktákat (persze csak mértékkel, nehogy az legyen a vége, mire elkészül a vacsora, megtelik a pocakjuk...).
  4. Ne feledjük, amikor a gyerekekkel alkotunk, nem a külső számít, ilyenkor ne törekedjünk a tökéletesre. Attól még lehet nagyon finom az étel, ha nem olyan csinos.
  5. Sose erőltessük be őket a konyhába, várjuk meg, hogy kezdeményezzenek!

Miként kezdjük és hogyan tovább?

A feladatok mindig a gyerekek éltekorának és ügyességének megfelelők legyenek!

  • 1-2 évesek: Nekik még nem igazán tudunk feladatokat adni. Szerencsés, ha ebben a korban megismerkednek bizonyos konyhai eszközökkel (fakanál, habverő, szilikon spatula, mérőedény, szűrő, lábas stb.), ezekkel nagyon jól eljátszanak, miközben különböző anyagokkal is találkoznak.
  • 2-3 évesek: Ők már kaphatók borsófejtésre, csipetkekészítésre, pogácsa és egyéb aprósüti szaggatására, és lelkesen le is kenik őket tojással, megszórják sajttal/ magokkal stb.
  • 4-6 évesek: Rájuk lehet bízni az asztalterítést, szalvétahajtogatást. Kesztyűben sajtot reszelhetnek. Megtöltik és feltekerik a kisütött palacsintákat. Összetépkedhetik a a salátához a leveleket, a salátaöntetet is szívesen összerázzák. Élvezettel kevernek (persze nem forró ételt, hanem pl. süteménymasszát), tálba öntik a kimért hozzávalókat.
  • 5-6 évesek: megmoshatják a tojást, és megtaníthatjuk feltörni is. A kés használatát is elkezdhetjük megmutatni nekik: először műanyag késsel, majd tompa kiskéssel gyakorolhatnak.
  • 6+: Tésztagyúrás, tésztanyújtás, hozzávalók kimérése.

Akasszuk a kiskötényt kiskuktáink nyakába, és irány a konyha!

További babakonyha receptek itt >>

Vigyázz! Gyerek a konyhában! >>

Trükkök, hogy rendesen egyen a gyerek >>

Játékszabályok az asztal körül >>

Címlapról ajánljuk

További cikkek