A francia konyha általában kifinomult kis fogásairól híres - pedig a Párizson kívüli vidéki régiók sokszor olyan rusztikusak, hogy első pillantásra eszünkbe sem jutna a kifinomult szó. Élen járnak ebben a vikingek leszármazottai, az északi bretonok, akiknek a konyhája úszik a zsírban - na jó, a vajban. Nekik például eszükbe sem jutna csokiforgáccsal díszítgetni egy tortát vagy habot fújkálni egy süteményre - talán pont ezért szerethetők ennyire.
Nekem az egyik személyes kedvencem tőlük a far breton, ez a könnyű tejes pite, ami ilyenkor késő ősszel különösen jól tud esni. Tejes piténk persze nekünk is van, sőt, a franciáknak is van egy másik, úgy hívják clafoutis, de az egy kicsit máshogy készül. A far breton különlegessége, hogy aszalt szilva kerül bele, így aztán igazi őszi-téli csemegének számít. Sőt, én még egy kis turpisságot is elkövettem: a szilvaszemeket először konyakba áztattam, majd flambíroztam, ami ad neki egy extra kis aromát. Ez a lépés nincs kőbe vésve, nyugodtan áztathatjuk jó minőségű fekete- esetleg gyümölcsteába is.
Ami miatt viszont igazán kedvelem, az az, hogy nagyon egyszerűen összeállítható, és gyakorlatilag elronthatatlan. A tészta összeállítása vagy öt percet vesz igénybe, és csak annyi vele a gond, hogy egy éjszakára hűtőbe kell tenni. Ha viszont lejárt a kötelező pihentetési idő, akkor csak át kell önteni egy piteformába, beleszórni az előkészített szilvákat, és már mehet is sülni. Akkor a legjobb, ha még langyos - ilyenkor egy pohár rumos, vagy szűz teával tökéletes desszert. Nézzétek meg a hozzá készült videót, és ha kedvet kaptatok, akkor far bretonra fel.
