Ha agyonüttök sem tudom megmondani, miért érzek késztetést arra, hogy október táján sörhöz illő, Oktoberfestes recepteket kreáljak. Soha nem voltam a müncheni bulin, alapvetően nem kedvelem a hatalmas népünnepélyeket, főleg nem akkor, ha hadseregnyi bokorba pisilő turistával vannak megtámogatva. A legközelebbi élményem vele kapcsolatban az, amit tavaly már elmeséltem a sörperecek kapcsán.
Ennek ellenére idén is kellett valami "oktoberfesteset" csinálnom, és a perec már megvolt tavaly. Ezalatt azt értem, hogy nem egy átlag sörös receptet, hanem olyat, ami mellé lehet vedelni, és elég szimpla ahhoz, hogy egy fesztiválon is megállná a helyét. Jelenetem, sikerült.
Életemben eddig csak egyszer csináltam sörlevest, két kanál után a lefolyóban landolt, pedig ritkán van velem úgy, hogy feladom a kísérletezést. Ez a húslevesszínű, keserű lötty hadifogoly-táborban felszolgált levesekre hajazott - bár empirikus tapasztalataim szerencsére nincsenek, pont olyannak képzelem. Ez egy egész más műfaj, sokkal jobban emlékeztet az amerikaiak pár évtizeddel korábbi konyhájára - csak ez a változatosság kedvéért jó. Ügyesen kell hozzá sört választani, ne próbálkozzunk hazai nagyüzemi márkákkal, vagy keressünk egy laza német lagert vagy világos angol ale-t, vagy menjünk utána egy hasonló kaliberű, egyszerű magyar kézműves darabnak.
A sajt íze elég meghatározó, de nem tesz neki jót, ha a komló kesernyés íze kikandikál alóla, azért mondom. Ha igazán markáns sörízt szeretnénk, akkor lecserélhetjük stoutra vagy porterre is, de akkor annyira intenzív lesz az íze, hogy tényleg csak egy kávéscsészényi fog belénk férni. Így is pont eléggé laktat.
Nem egy elegáns leves, jövendőbeli anyósék lenyűgözéséhez semmiképp nem javallott, de barátoknak, nagyobb étkű barátnőknek nyugodtan elkészíthető. Engem nagyon emlékeztet a welsh rarebitre, jellegében olyan, mint annak a szósza, csak hiányzik belőle az eláztatott sonkás kenyér. Nem baj, cserébe ebbe tunkolhatunk sűrű német rozskenyeret!
Hangulatra kicsit olyan, mint a fondue, csak ennek jóval markánsabb az íze, és van egy nagy for-ja a francia olvasztott sajttal szemben: ezt nem kell másik nyolc emberrel megosztani. Mint mondtam, nagyon laktat, ha maradna egy kicsi, egy percig se aggódjatok - tekerjetek rá egy kis chilipelyhet, és másnap tunkoljátok ki tortillachipssel. Nem viccelek, imádni fogjátok!
A dekorációért köszönet a Butlersnek
