Tomeszka currys sütőtökkrémlevesére esett a választás, mert nem kell bele répa (nincs itthon) viszont curry meg igen (van). És mivel a gyerekeim úgyis utálják a sütőtököt, azt teszek bele, amit akarok.
Először is a hozzávalók. Épp meg akartam kérni receptíró asszonytársaimat, hogy könnyítsük már meg egymás életét, és ne 25 meg 75 dekázzunk, kis hagyma vagy nagy hagyma! Kis sütőtök-nagy sütőtök! de akkor megláttam, hogy Tomeszka férfi, így már mindent értek.
A sütőtök megpuhítására ugye két iskola van. Az egyik, a lógós módszer, hogy feldarabolva bevágjuk a sütőbe, majd kivesszük puhán és ínycsiklandozóan. A másik, a hard way: a tököt feldarabolni, és lábosban párolni. Ez azért jobb, szerintem, mert egyrészt minket dextereket kemény fából faragtak és nem választjuk a rövidebb utat, másrészt így lesz leve, és nem lesz vízízű a cucc, amikor felöntöm. (Természetesen nincs alaplém lefagyasztva, mint nektek, azért ez az okoskodás).
Na és akkor már bizonyára értitek a címválasztást, majd besz*rtam, amíg felvágtam az állatot! Egy norvég favágó sem izzad annyit a karácsonyfaszezonban, mint én ma délután. De megvan! A többi már gyerekjáték!
Már csak curryt kell választanom, mert ezt nem részletezte Tomeszka, és hát curryben elég erősek vagyunk, sárga, piros, zöld, thai, indiai vagy madras legyen? A zöld mellett döntöttem, mert a madrastól féltem, a többi meg mind paszta volt, és azok nagyon összeragadhatnak (jó, nem, de valahogy dönteni kellett).
Szóval dinszteltem, főztem, curryztam, turmixoltam… és nem finom! Túl híg! Pedig sokkal kevesebb vizet tettem bele, mint írták! Le kellett volna öntenem a levét turmixolás előtt, ahogy anyukám tanította, és utána visszatenni, amennyi kell.
Már majdnem sírtam, de akkor tettem bele egy kis tejszínt, a férjem pedig megsózta, és egész jó lett. Őrségi tökmagolajjal meglocsolva szervíroztam. Magamnak.
Olvasd vissza dexterke első kísérletét a konyhában!
Dexterke főz: egy kertvárosi anyuka kalandja Flóra étcsokis-zabpelyhes kekszével