Szégyen, nem szégyen, a méteres kalácsról kb. 3 hete hallottam először. Ugyanaz a kedves ismerősöm ajánlotta, aki néhány hónappal ezelőtt a szüreti kalácsot. Azt mondta, ha jönnek az ünnepek, mindig ilyet süt, mert nagy a család, és nem mindig van kedve többféléhez vásárolni. Ez pedig egy jókora adag sütemény lesz, mert, bár nem igazából egy méter hosszú, de bőven elég méretes a méteres elnevezéshez.
23 fotó
Gondoltam, én is megpróbálkozom vele, bár elég macerásnak tűnt az elkészítése. A sütemény lényege az, hogy piskótatésztát készítünk, az egyik felét kakaóval beszínezzük, majd őzgerincben megsütjük külön-külön a kétféle színű tésztát. A gerinc mentén felvágjuk szeletekre, krémmel összetapasztjuk a váltakozó színű szeleteket, leöntjük csokimázzal, majd ferdén szeleteljük, hogy csíkos szeleteket kapjunk. Már leírni is hosszú, és én nem vagyok az a pepecselős fajta, de annyira felcsigázott, hogy azt mondtam, nosza, rajta.
Olvastad már?
Majdnem Unicum - a fűszeres vodka
Az első malőr akkor történt, amikor már szépen kikevertem a tojássárgákat a porcukorral, olvasztott vajjal, sütőporos liszttel, és már csak a tojásfehérje habja hiányzott. Az történt ugyanis, hogy amikor szétválasztottam a tojásokat, az egyikben kis pipikezdemény lehetett, mert a fehérjével együtt egy kis pirosas szín, vagy – elnézést azoktól, akik nehezen bírják - , vér is került a tálba. Miután az egyik cikkemben hosszasan értekeztem a helyes tojásfehérje-felverési technikákról, magabiztosan haladtam előre, gondoltam, mit nekem bármi. Na hát nem sikerült kemény habbá verni a tojásfehérjét, illetve amennyire sikerült, az rögtön össze is esett. Úgyhogy kicsit több sütőport adtam a tésztához, belekevertem a tojás”habot”, és mentem tovább.
Miközben sült a két őzgerinc, elkészítettem a pudingot. A recept eredetileg pudingport írt elő, de mivel az is csak egy kukoricakeményítővel készült tejes sodó, gondoltam, ha már, akkor 5 perccel több munkával megcsinálom a sajátomat, igazi tojással (kiscsibe nélkül), igazi vaníliával. Gyönyörű krémes lett, mire a piskóták megsültek, kihűltek, és fel is szeleteltem, a puding is megdermedt, mindent klappolt, minden szuper, már nem is tudok mit elrontani. Tapasztgattam a kis szeleteket, a tálcám pont elegendő hosszú volt, a piskóta finom volt, nem száradt ki, a puding csodás, boldog voltam. A csokimázat is megcsináltam, és itt jött az újabb idegbaj: korán vettem le a melegről, és túl sűrű volt! Mire feltűnt, hogy nem folyik eléggé, már a felét ráöntöttem a kalácsra, így csak az egyik végét sikerült szépen befednem. Felrobbantam, és előre rettegtem a szeleteléstől, hogy ott is majd jól elrontok valamit.
Láss csodát, a szeletek szuperegyenletesek, nem szétesősek, és tök jó csíkosak lettek! Mérnem kellett volna az időt, de nagyjából 1 óra volt a teljes elkészítés, sütéssel, hűtéssel együtt, de maximum fél óra kellett az elfogyasztásához – jó, voltunk páran. A hőkezelt kiscsirke már nem volt veszélyforrás, és mindenkinek nagyon ízlett a kalácsom. Nem mondom, hogy állandó szereplője lesz a menüsoraimnak, de biztos, hogy fogok még készíteni, mert nagyon, de nagyon finom volt. Ti sütöttetek már méteres kalácsot?
