Nekem nincs kutyám, egyelőre elég lesz a két gyerek és egy férj, köszönöm szépen. A családunkban eddig a második macskánál tartunk, aki 17 éves, lassan 18, de kutya a környékünkön sem járt soha. Egy jóbarátomnak viszont van kutyája, és amikor a múltkor meglátogattuk, az az édes kis keverék kutyus úgy bánt a gyerekemmel, hogy elolvadtam tőle. Játszott vele, de láthatóan vigyázva, kedvesen, figyelt minden mozdulatára, és még a hangos visítozásokat, sikongatásokat is jól tűrte. Hiába figyelmeztettem a kisfiamat, hogy kicsit halkabban meg óvatosabban, rám se hederített, a kutyus pedig hősiesen bírta.Amikor a barátom mondta, hogy sokszor szokott főzni a kutyának, és karácsonyi ajándékot is mindig ad neki, hiszen a család része, elkezdett kattogni az agyam.
Olvastad már?
Ünnepi maradék a kutyának? Na ne!
Mindig mindenhol azt láttam, hogy moslékszerű kotyvalékot borítanak a kutya tálkájába. Persze túlzás így hívni, de valahogy az volt eddig a tapasztalatom, hogy ha az ember otthon készít valamit a kutyájának, akkor az mindig csak a maradék lehet. A nagyon lelkesek biztosan komplett menüt is képesek lefőzni a kedvenceiknek, de én személyesen még nem találkoztam ilyennel. Kicsit kutakodtam, és nagyon sok jó kutyaétel-ötletet találtam, de leginkább ez a nagyon könnyen elkészíthető és elképesztő sokféleképpen variálható kutyakeksz-recept ragadta meg a fantáziámat.
12 fotó
Elkészíttettem az alapreceptet, de persze csak miután kikérdeztem a gazdit arról, hogy a kutya eszik-e glutént, meg, hogy egyáltalán mit szokott, és mit szabad neki adni. Ezt leteszteltük, és teljes siker volt. Na itt beindult a fantáziám, és Karácsonyra már fejben gyártottam is az ízletesebbnél ízletesebb kekszeket: bacondarabokat vágtam bele, a diétásabb napokra pedig pulykahúst, de persze akkor ennek hamar el kell fogynia. A barátom mondta, hogy Béni, a kutya, néha valamiféle rostkeveréket is kap, amit egyébként imád, hát ezt is belekevertem a keksz tésztájába.
Variáltam a felhasznált folyadékot, az alaplé lehetne erőteljesebb ízű, marhaalaplé. Répát vágtam apróra, mintha csokicsipsz lenne, és ez kevertem a tésztába, hogy mire a tészta ropogósra sül, a répa megpuhuljon, és az majd milyen jó lesz. Szóval az agyamban minden elő volt készítve, már csak a megfelelő időt vártam, hogy egy adag keksszel megköszönjem a szíves látást, és a kicsit intenzív gyerek iránt tanúsított türelmet. Mire viszont eljutottam volna a tényleges sütésig, a barátom lelkendezve hívott, hogy megsütötte élete első baconos kutyakekszét, és hogy fantasztikusan egyszerű, gyors, és köszöni a receptet: Béni azóta követeli a kekszet, de persze csak módjával kap, nehogy aztán elhízzon.
Itt a vége, fuss el véle, az én karácsonyi meglepetésemnek annyi, de a lényeg, hogy a kutya boldog, és ebben egy kicsit én is részt vettem. Boldog Karácsonyt az összes kutyának, remélem, sokaknál kedvenc lesz ez a szuper kis keksz!
