Mit csinált a gyerek a Balaton Soundon?

A szülők félve engedik el gyermekeiket a fesztiválokra, mert szerintük csak a tudatmódosítók kábulatában buliznak itt a fiatalok. Megmutatjuk, mi mit tapasztaltunk.

Szombat hajnalban indultunk útnak, hogy megnézzük milyen ez a magyar „Ibiza”, és mi történik ott Zamárdiban. Korán kelés, félálomban zötykölődés, de legalább hamar odaértünk. A szállás felderítése utáni első program a reggelivadászat volt. A legközelebbi szupermarketben megvettük a strandos piknik hozzávalóit, majd irány a part! Sajnos ezen a hétvégén nem volt igazi strandidő, persze ha már ott voltunk, akkor nem hagyhattuk ki, hogy legalább egyszer megmártózzunk a Balatonban. Miután megvolt a vízibiciklizés is, akkor elindultunk elfoglalni a szobánkat. Lepakolás, tusolás, öltözés.

Felkészülten indultunk útnak

A Sound előtt még elugrottunk egy közeli étterembe, hogy ne az legyen a karszalagok felcsatolása után az első dolgunk, hogy végigzabáljuk a fesztivált és kajakómától kidőlve sziesztázunk órákig. Sikerült kifognunk egy igazi Balaton-retro éttermet, no nem a jó értelemben. Meglehetősen hosszú és unalmas étlap, közepesnél kicsit rosszabb kaják, lassú és botrányos kiszolgálás. Csak néhány példa: az evőeszközt külön kellett kérni, ha nem kézzel akartunk enni, több megrendelt tételt nem hoztak ki (persze a számlán rajta volt), a „tiramisu” még csak távolról sem látott mascarponét, de krémsajtot sem, olcsó, rossz minőségű tejszínhabot annál inkább és még folytathatnám. Eddig is tisztában voltunk az átlagos balatoni vendéglátással, nem baj, jó lesz ez, inkább induljunk bulizni.

Nekem a Balaton...

Be kell vallanom, a bulizástól már akkor elment a kedvünk, amikor még be sem értünk a fesztiválra. A taxitól a főbejáratig megtett 200 méteren annyi negatív impulzus ért minket, hogy valóban elbizonytalanodtunk abban, hogy nekünk tényleg be kell-e mennünk. A környező házak erkélyein bikinis lányok táncoltak, amit a kerítésre tapadva követtek figyelemmel az úriemberek. Félmeztelen testek mindenhol, bizonytalan léptekkel szállingózó fiatalok, és még sorolhatnám. Tízperces tanakodás, aztán beálltunk a sorba és karszalagkiváltás, majd táskaátnézés, és bent voltunk. Hamar szétvált a csapat, ki erre, ki arra. Egy dologban biztosak voltunk: piát kell szerezni, aztán minden jobb lesz.

A legmenőbb kitelepülést a Sugar Shop hozta össze

A Sound legnagyobb előnye a Balaton-part. Hangulatos, lehet fürödni, de akár az italoddal kiülve szimplán chillezhetsz két koncert között, számomra ez utóbbi volt a legemlékezetesebb a hétvégéből. Mint gasztroújságírónak (a koncerteken túl) két fontos dolgom volt: mit lehet enni, illetve inni. A helyzet az, hogy viszonylag kevés vendéglátóegységgel találkoztunk, abból is a bárok voltak többségben. Később aztán rájöttünk, hogy lehetséges, rossz irányban kerestük őket, minden esetre így is jóllaktunk. Meglepetés volt, hogy a megszokott fesziválkajákon (hot-dog, hamburger, kenyérlángos) kívül több érdekesség közül is választhattunk. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni, akkor nálam a Sugar győzött.

Sugar Shop sajttorta

Azt eddig is tudtuk, hogy designban nagyon erősek, így a két konténerből átalakított mini cukrászda is látványosra és igen csinosra sikeredett. A kérdés az volt: lehet-e jó sütit árulni egy fesztiválon? A válasz: lehet. Ügyesen úgy válogatták össze a kínálatot, hogy csak olyat tettek be a pultba, ami fesztiválkompatibilis. Sokan bírálják őket, azért mert több időt és energiát fordítanak arra, hogy a süti trendi és szép legyen, mintsem finom. Egy-két kivételtől eltekintve engem komolyabb csalódás még nem ért náluk, mert minőségi alapanyagokból és igen jó ízlelőbimbókkal dolgoznak. Ott lesznek a Szigeten is, aki arra jár és szeretne egy jó fagyit vagy finom desszertet, az keresse az óriás fagyitölcsért!

Garnélanyárs a Vörös Homárból

A következő meglepetést számomra a Vörös Homár okozta. Végre felismerték az igényt, hogy normális, egészséges kajára is van szükség egy fesztiválon. Halak minden mennyiségben: fish and chips, burgerek, roston sültek. Mivel én már nem kifejezetten voltam éhes, de az ilyesminek úgysem tudok ellenállni, ezért beértem egy garnélanyárssal. Finom volt a rák, a szósz és a krumpli is, de tök jó lett volna, ha nem hideg. Még langyos sem volt, pedig semmiből nem tartott volna kicsit átmelegíteni a grillen. Mindegy, így is elfogyott. A későbbi bulizás elég sokat elvett az energiánkból, így felkerestük a Zing Burgert, ahol tudtuk, hogy mire számíthatunk: nagy sor és kiváló hamburger. Ők is erősen ajánlottak a fesztiválozóknak, ráadásul ez szívja is az alkoholt rendesen.

Cool rosé gyöngyözőbor

Ha már alkoholról van szó, akkor nálam leginkább a Coolt kellett semlegesíteni. Azon kevesek közé tartoztunk, akik a sör és olcsó fröccs korlátain túllépve megpróbált igényesebben lazítani. Bár a végeredmény mindkét esetben ugyanaz, az azért nem mindegy, hogyan érjük el. A Coollal még a Gourmet Fesztiválon találkoztam, így most már jó ismerősként üdvözöltem, és miután megtaláltam, nem is nagyon kerestem mást. Könnyed, nyári, piros bogyós ízű, lazán csúszó gyöngyözőbor. Nincs rajta mit túlmagyarázni.

Steve Aoki a színpadon

A buli részét valahogy mi most nem kaptuk el. Steve Aoki szettjét becsületesen végigbuliztuk és nagyjából ennyi. Itt azért volt minden… Több fiatal Cake Me Aoki táblával állt az első sorokban, amit az elején nem igazán tudtunk mire vélni, aztán elérkezett a pillanat, amikor a DJ tortákat kezdett el dobálni a közönség közé. Láttunk még matracon és csónakban végrehajtott crowd surfinget, na meg meztelenkedést. Mármint a fesztivál közönségének nagy része, mintha erre készült volna egész évben. Ők nem a bikiniszezonra, hanem a Soundra edzettek. Nincs is ezzel baj, ha tényleg olyan az idő, hogy fürdőruhában mászkáljanak, de nem olyan volt.

Zsíroskenyér Pont

A Sound egy elektro-fesztivál, amit gyakran bélyegeznek meg azzal, hogy mindenki drogozik, mert csak így lehet ezt élvezni. Ez így, ebben a formában nem állja meg a helyét. Mi is kellemesen szórakoztunk, és a tudatmódosítók közül „csak” alkoholt fogyasztottunk. Persze azért álszenteskedni kár lenne, találkoztunk nagyon elborult tekintetekkel és aki reggel hatkor még mindig teljes erőbedobással táncol az üres téren, valószínűleg nem azért teszi, mert egész éjszaka rápihent a performanszra. Remélhetőleg tiszta fejjel az sem fordult volna meg egy csapatnyi fiatalember fejében, hogy egy tolószékes srácot a székével együtt emeljen fel. Az első próbálkozás nem is sikerült, mert kiesett a székből. Pár másodperces sokkhatás, majd felsegítették és megpróbálták újra. Hála istennek, ekkor már jobban ment. Ezen kívül egyetemesen mindenkire jellemző volt a jelenlét-para effektus.

Jelenlét-para a Soundon

Ez a fiatalok körében egyre elterjedtebb betegség, aminek a legfelismerhetőbb tünetei, hogy folyton az okostelefonjukat nyomkodják, minden létező közösségi oldalon és alkalmazásban becsekkolnak, ráadásul biztos, ami biztos, még képeket is töltenek fel, hogy ők valóban ott voltak. Nekem jó kifogásom volt erre, hiszen én úgy voltam jelen mint újságíró, ezért joggal mondhattam, hogy munkaköri kötelességből csinálom mindezt… Ennek a jelenségnek köszönhető az is, hogy idén a legtrendibb fesztiválon, a Balaton Soundon annyira ott akart lenni mindenki és csak azért, hogy elmondhassa magáról, hogy nem maradt ki semmiből, horror árban adták-vették a jegyeket. Szombatra már korábban elfogyott az összes legálisan beszerezhető napi belépő, de feketén a bejáratnál lehetett még venni, aminek az ára 30 ezer forint körül mozgott.

A tánctérről a Balatonba

Összegezve a látottakat és az élményeket, a Balaton Sound valóban a magyarok Ibizája. Nem én voltam a célközönség, mert se kigyúrva nem vagyok, se egy egész éjszakán át szeletelő elektro-fanatikus és a line-up egyáltalán nem hozott lázba, de ebben a környezetben bárkinek sikerülhet kikapcsolódnia.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek