Sajtos-bundás szelet tejfölös salátával
A bundás kenyér amolyan maradékmentő vagy éppen gyors éhségcsillapítónak minősül általában: nincs mit ragozni ezen, én akkor dobom be, ha minden kreativitásnak híján vagyok, alig akad otthon valami, viszont hétvége lévén, jól esne valami mást reggelizni, mint egy gyors szendvicset.
Hagyományosan felvert tojásba forgatott szikkadt kenyérszeletekről beszélünk – ez utóbbi azért elég fontos kritérium, tekintve, hogy a kissé állott kenyér sokkal jobban magába szívja a tojást, amiben megforgatjuk. Valójában ízlés kérdése, hogy ki milyen pékárut halmoz fel a hét során, amivel aztán persze hétvégén már nem tud mit kezdeni. Én bagettpárti vagyok, gyakran tartok otthon, aztán szombaton reggel eszmélek rá, hogy mennyi megmaradt belőle, bundázni viszont így tökéletesen alkalmas.
Ráadásul, mivel macerásabb kisütni a kis karikákat, mint egy nagyobb kenyérszeletet, nem fenyeget a túlevés veszélye. Olaj helyett igyekszem kevés vajon lepirítani a szeletkéket, sokkal finomabb, tényleg! Tudom, drágább is, de feltehetően egyikünk sem reggelizik nap mint nap bundás kenyeret – néha-néha talán megengedhető. Egyesek tejjel hígítják a tojást, illetve sokan zöldségeket, szalonnakockákat is kevernek bele, kár lenne tagadni, hogy isteni így, de én sokkal jobban szeretem a paradicsomot, snidlinget utólag, nyersen tálalni mellé.
A francia pirítós hasonló metóduson alapul, a tojást is mindenképp ajánlott tejjel hígítani, sokkal jobb összhangba kerül így az édes ízekkel: vaníliás cukor, fahéj, barna cukor, kakaó, szinte bármi kerülhet bele, amit szeretünk: ha már édes-tojásos, vajon sült szendvics, akkor én a fahéjasra szavazok, némi házi lekvárral nyakon öntve, egy jó szilva vagy sárgabarack bármikor jöhet rá!
