Hazaérünk az óvodából. A kardigán zsebéből kipottyan egy idegen játék. Illetve annyira nem is idegen, mintha az óvodás barát kezében láttuk volna reggel. “Beleesett a zsebembe” - kapjuk a magyarázatot. Mi játszódik le ilyenkor belső mozinkban? Ijedtség, hogy valamit rosszul csináltunk. Nem kellett volna terhesen háromszor megnézni a Közönséges bűnözőket. Hogyan reagáljunk a gyerek előtt? Hogyan tisztázzuk a helyzetet az óvodában?
Mindenképp kerüljük a megbélyegzést, ne gondoljuk, hogy szarkává vált a gyermekünk! Nyugodtan kérdezzük meg, hogy került hozzá a Pókember figura. Türelmesen bólogassunk annál a résznél, amikor kiderül, maga Pókember mászott be a zsebébe, mert a kis barátnál túl sok répát kellett ennie és minden este fogmosásra kötelezték. A gyerekek ilyenkor arról mesélnek, amit szeretnének megélni a helyzettel kapcsolatban. A belső és a külső történések óvodáskorban még összemosódnak, fontosságuk egyforma. A csenés mögött is a gyerekek vágyai állnak. Nagyon szeretnének valamit birtokolni, ami nem az övék.
Sokan vagyunk így ezzel, felnőttkorban is. Mi már tudjuk szabályozni ezeket az indulatainkat, a gyerekek azonban még nem tudnak kontrollt gyakorolni vágyaik felett. Ezt tudva bátrabban vállalhatjuk fel a helyzetet a “megkárosított” fél előtt. A legfontosabb, hogy a “szembesítésnél” se szégyenítsük meg a gyereket. Segíthetünk neki, ha hangsúlyozzuk a másik szempontjait, aminek a figyelembevétele még nem mindig sikerül kiskorban. Az is jó, ha valami pozitívum kötődik az elcsent tárgy visszaadásához. Például amikor a kisfiam zsebében maradt véletlenül egy szép fényes kövecske a barátnőméknél tett látogatás után, a barátnőm odaajándékozta az eszmei értékkel bíró kavicsot a tettét később hősiesen bevalló kisfiamnak.
Az óvoda, baráti összejövetelek mellett érthetően veszélyes terep a bolt is. Itt aztán igazán nagy a kísértés, hiszen van minden , ami szem-szájnak ingere. Kivédhetjük a szarka üzemmód aktiválását, ha előre megbeszéljük gyermekünkkel, hogy egy valamit választhat a földöntúli kínálatból.
Ha a csenés gyakorivá válik, az már valóban intő jel lehet. Általában ez azt jelenti, hogy a gyereknek hiányzik valami, érzelmileg, lelkileg kielégítetlen. Más, speciális okok is meghúzódhatnak a lopások mögött. Ilyenkor az a fontos, hogy mindenképp tisztázzuk a tett valódi okát. Természetesen hasznos lehet kompetens szakember bevonása is.Ugyanakkor legfőbb támaszaink a családon belüli érzelmi háló, az őszinte kommunikáció lehetnek ezekben a helyzetekben.
