Nekem az égvilágon semmi bajom nincs a hőséggel, csak minden egyéb feltétel legyen adott mellé. Ahogy a higanyszál lassacskán harminc fölé kúszik, úgy erősödik bennem is az elvágyódás egy langyos széllel frissítő vízpart iránt, ahol megmártózhatok, ha már a nap teljesen kiszívott. A lubickolás után újra lekenem magam naptejjel, felcsapom a könyvemet, és időnként beleszürcsölök az jeges italomba.
Ahogy a legtöbb ember számára, úgy ez nálam is puszta ábránd, ami gyakorta kísért a reggeli kávézás közben. Mire aztán a csésze végére érek, elkergetem a bűnös gondolatokat, egyet kivéve.
Vízpartot nehéz lenne a melóba varázsolni, hacsak nem állítunk fel egy gyerekmedencét az ebédlődben, és osztjuk be sorszámhúzással a mindenkinek kijáró fürdőidőt. A naptej szükségtelen - ha közelednek a perzselő sugarak, útjukat álljuk a redőnnyel, és inkább ülünk tovább a sötétben. Egyetlen mentsvárunk marad hát: a frissítő ital.
Persze, tudom, ilyenkor legjobb az „á lá nátúr” ásványvíz, de ha már a többit elveszik tőlem, akkor legalább ezt tessék megengedni. Az idei nyár nagy favoritja nálam az eper-bazsalikom párosa, de azt már tudom, hogy ez nem mindenkinél lesz nyerő. Gondoltam, idén rendes leszek, és a családi elvárásokat teljesítve a nővérem születésnapjára én csinálom a tortát. Sok időm nem volt rá, így egy gyors, sütés nélküli túrótortát eszközöltem, de hogy legyen benne valami pláne, a túrós krémet bazsalikommal ízesítettem, a tetejére pedig epres-rebarbarás szószt öntöttem. Nem kellett volna. A nővérem két falat után kijelentette, hogy ez neki egyáltalán nem ízlik, és az epres öntet kivételével ott is hagyta az egészet. Ezek szerint ő valóban az a konzervatív fajta, már ami az ételeket illeti, jobban örült volt a klasszik konzervbarackos-tortazselés variációnak. A legszórakoztatóbb az egészben pedig az, hogy én ezek után se csalódott, se dühös nem voltam, sőt! Kifejezetten örültem neki, mert én imádtam, így sokkal több maradt nekem!
Ez az epres-bazsalikomos íz köszön vissza ebben a szörpben is, amit a nővéremnek ugyan nem, de másnak jó szívvel ajánlok, pláne, hogy mindjárt itt az eperszezon vége, szóval sokáig nem lehet halogatni az elkészítést.
A másik szörpöt is fűszereztem, méghozzá a vérnarancsos alapot némi kakukkfűvel spékeltem meg, na jó, volt, hogy „megszaladt” a kezem, és a kelleténél kicsit többel is. Mivel nem először csináltam, történetes a Restaurant day-re is ezt főztem, ezért úgy emlékeztem, hogy aránylag sokat kellett beletenni, hogy érezhető legyen az aromája. Ezért most már az elején hozzáadtam egy szép adagot, hogy jó legyen. Ennek aztán lett aromája, olyan, mintha egy ízes köhögés elleni szirupot iszogatnánk. Úgyhogy a kakukkfűvel csak óvatosan, és inkább kóstolgassuk közben.
A szirupokat öntsük fel vízzel, dobáljuk bele jeget, citrom- vagy vérnarancskarikákat, és már kész is a home made riviéra. Ha meg nem munka közben isszuk, hanem meló utáni lazításnak, akkor az epreset vodkával, a vérnarancsosat pedig ginnel lehet turbósítani.
