Gasztro 2023.03.21.

Így nézett ki a konyhánk a '80-as években

Petrás Gabriella

A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva. Nektek hogy nézett ki a konyhátok?

A rendszerváltás előtt nemcsak az öltözékünkben volt igen sok közös vonás, tekintve hogy mindenki a Skálából és a Sugárból divatozott, hanem az otthonaink is a megtévesztésig hasonlítottak egymásra. A jellegzetes narancssárga, a linóleum és a töméntelen mennyiségű műanyag szinte minden konyha kötelező eleme volt.

Csodás linóleum

A Kádár-korszak legnépszerűbb padlóburkolója a linóleum volt. Könnyen méretre vághattuk, egyszerűen leterítettük, mint egy szőnyeget, és a tisztítása sem igényelt különösebb tudományt. Volt, aki nemcsak a konyhában, hanem a fürdőszobában, valamint az előszobában is csúcsra járatta a linóleum szenvedélyét, és igen sokáig tartott, amíg kikoptak a konyhákból meg a köztudatból.

Örökzöld konyhaszekrény

Gyerekkorunkban a konyhaszekrények színe valamilyen oknál fogva a legtöbb esetben halvány zöld színben pompázott. A kórházi falak zöld árnyalatára emlékeztető színről köztudott, hogy nyugtat, ezért lehetett, hogy a legnagyobb nyugalommal habzsoltuk a májas hurkát, a zsíros kenyeret és a bő olajban sült fasírozottat. Persze, nem volt ez másként azokban a konyhákban sem, ahol a narancssárga, vagy a piros szín uralkodott.

Majdnem mindent kibíró viaszos vászon

A retro konyhák éke, az elnyűhetetlen, az utánozhatatlan asztalterítő, a viaszos vászon. A jóformán mindennek ellenálló asztalterítőn nem hagyott foltot a meggyszósz, meg sem kottyant neki a pörkölt szaft, és a házi vörösbor sem fogott ki rajta. Az éles kések viszont olyan hamar felszántották, hogy anyáink nem győzték úgy forgatni a terítőt, hogy elrejtsék a rést a pajzson.

Elmaradhatatlan falitányérok

A falitányérok már dédanyáink konyháiban ott lógtak, és ezt a hagyományt generációkon keresztül örökítettük tovább. A legnépszerűbb a népi motívumos és a virágos díszítés volt, de a szocializmus lakberendezési stílusára jellemző absztrakt minták is kaptak 15 perc hírnevet a falitányérokon. Talán még ma is ott lógnak, ha a változás szele le nem sodorta őket a konyhafalról.

Műanyag gyümölcs díszek

A ’70-es, ’80-as években töméntelen mennyiségű műanyag volt jelen az életünkben. Műanyagból készültek a díszek, a konyhai ülőkék, a tányérok, a bögrék, és a Trabant belső kasznijának egy része is - jóformán minden. A falitányérok mellett a műanyag gyümölcsök is jellegzetes és feltűnően természetellenes díszek voltak a konyha falán, a plasztik banánok pedig megfakult műanyag gyümölcskosárban keltettek hamis illúziót bennünk a banánválság idején.

Kenyérkosár – szintén műanyagból

Mivel régen a jó magyar ember szó szerint mindenhez evett kenyeret, így a családi ebédek és vacsorák nélkülözhetetlen kelléke, a kenyérkosár sem hiányozhatott a konyhaasztalról. Kenyeret ettünk a brassóihoz, a rántott húshoz és a húsleveshez is, de nyáron a dinnye mellé is elfért 1-2 szelet fehér kenyér.

Gáztűzhely

Abban a korban, amikor a most divatos kerámialapos tűzhelyek még a kanyarban sem voltak, a sparhelt után az egyszerű, minden dizájnt mellőző gáztűzhely is nagy szám volt. Pontosabban már akkor is létezett formatervezés, csak éppen nem feltétlen tudtunk vele azonosulni. A retro gáztűzhelyekhez a barna egyetlen árnyalatában juthattunk hozzá, és a zöld konyhaszekrénnyel párosítva legalább annyira esztétikus volt, mint a menzás néniken a pecsétes ujjatlan köpeny.