Előző cikkünkben kelet felé vettük az irányt, most viszont nyugatra kalandozunk. Sorra vesszük, milyen fűszerekre van szükség az olasz, a francia és a spanyol konyha felfedezéséhez!
Olasz konyha
Könnyedség, változatosság és szezonalitás. E három kulcsszó jellemzi az olasz konyhát és sokkal többről szól, mint az oregánó és a bazsalikom. Az olasz konyha másik titka egy nagyon sajátos hozzávaló: az ételek élvezete és szeretete. Gyermekkoruktól kezdve megismerik a főzés minden csínját-bínját, mert hogy nemzedékről nemzedékre öröklődik számos családi recept. Igényesen kiválasztott, jó minőség, de egyszerű alapanyagokból alkotnak kiváló ételeket. Az alapanyagok beszerzése során a szemre, az érzésre és az illatra legkívánatosabb portéka szabja meg, mi kerül az asztalra.
Vitathatatlan tény, hogy a kulináris élvezeték élményét nem utolsósorban a friss zöldfűszerek adják meg, amit csak minimális mennyiségű sóval egészítenek ki. Kapribogyó, babér, bors, olajbogyó, kakukkfű, rozmaring, zsálya – egytől egyig elengedhetetlen hozzávalók egy valódi mediterrán fogáshoz.
Vásárolhatunk előre csomagolt kész fűszerkeveréket is, ugyanakkor érdemes inkább otthon, egyedileg összeállítani. Ha mi magunk készítjük el, akkor biztosak lehetünk benne, hogy semmilyen adalékanyag nem kerül bele és a sóval is óvatosabban tudunk bánni. A mediterrán életérzés összetevői, amely tökéletes szószok, pácok ízesítéséhez: kakukkfű, majoránna, zsálya, borsikafű, rozmaring és az elmaradhatatlan oregánó-bazsalikom páros.
Francia konyha
A konyhaművészet egyik csúcsának tartják a francia gasztronómiát (és itt nem a franciasalátára gondolunk), ezzel ugyan ki vitatkozna? Az biztosan nem, aki látta Mery Streep lenyűgöző alakítását a Julie & Julia című filmben, ahol Julia Child bőrébe bújva betekintést nyújt a francia séfek és kulinária világába. Nem is csoda, hogy az UNESCO döntése nyomán, egyedülálló módon, a francia konyhaművészet már a szellemi világörökség része.
A cukrászati műremekek, mint a macaron, a hajtogatott, igazi vajas tészta, crème brûlée vagy szuflé mellett jól megférnek a hagyományos, házi és jóval letisztultabb édességek is. Előszeretettel fogyasztanak bárányhúst, édesvízi és tengeri halakat, no meg a magyar ízlésnek kétségkívül furcsa csigáról se feledkezzünk meg. Legyen szó bármilyen ételről, szinte minden esetben vajjal vagy növényi zsiradékkal készülnek, ennek köszönhetően könnyen emészthetőek és nem fekszi meg gyomrunkat. A fűszerezés is segít abban, hogy egy kellemes ebéd után ne a kanapén kössünk ki, hiszen körültekintően, mértékkel használják azokat és lehetőség szerint frissen. Kakukkfű, tárkony, bazsalikom, petrezselyemzöld, turbolya – ezeket a fűszernövényeket találjuk meg a francia konyhakertekben. Ugyanakkor az autentikus receptekben biztosan találunk még babérlevelet, szerecsendiót, mustárt, fahéjat, vaníliát, levendulát és sok borsot is.
Dél-Franciaország, Provence
Végtelen levendulamezők, zsalugáteres vidéki házak, kövezett, girbegurba utcák, kellemesen meleg nyáresti szellő. Igen, Franciaország egyik legismertebb vidékén Provence-ban járunk, amelyhez az egyik legismertebb fűszerkeverék is párosul. Beszerzéséhez nem is kell messzire menni, hiszen nemcsak a nagyobb, hanem már az egészen kis üzletek polcain is megtalálhatjuk. Nincsen benne semmi titkos összetevő vagy csak pult alól, bennfentesek számára elérhető hozzávaló: kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, babérlevél, borsikafű és néha levendulavirág, melyek közül is a kakukkfű a meghatározó íz. Ennek ismeretében ezt is könnyedén kikeverhetjük otthon, saját részre. Jellemzően grillezett halak és húsok ízesítője, de a francia lecsó, más néven ratatouille egy alapköve is.
Spanyol konyha
Egységes spanyol konyha nem létezik, a terület igen sokszínű és tájegységenként eltérő gasztronómiai kultúrával rendelkezik. A friss, helyi szezonális termékek bősége, a jól elkészített ételek megbecsülése, a vendégszeretet és bőkezűség hagyománya azonban mindenhol meghatározó. Nem csoda, hogy annyi fenséges fogást találunk a spanyol szakácsok repertoárjában.
Az ország története nagyban befolyásolja a nemzeti konyhát. A korai hódítóknak köszönhetőek az első olajfák és szőlőtőkék. Sok olyan élelmiszer van, amelyre a modern spanyol konyha épít: rizs, citrusfélék, datolya, sárgabarack, mandula vagy a padlizsán. Kolumbusz Kristóf tette teljessé az étrendet a Karib-térségből származó színes, csípős és édes paprikákkal. Ugyancsak neki köszönhetően került Európába a kakaóbab, amellyel fellobbant a csokoládé iránti szenvedély tüze, ami a mai napig sem hunyt ki. A vidéki közösségekben a piaci napok virágkorukat élik, az árusok különböző tengeri herkentyűket, friss és szárított húsokat, helyi gyümölcsök és zöldségek széles választékát kínálják.
Amennyiben spanyol konyháról beszélünk, akkor két ételt mindenképpen meg kell említenünk: gazpacho és paella. A gazpacho egy valódi spanyol különlegesség, amelyet minden eldugott falu széli étteremben is biztosan megtalálunk. Minden családnak megvan a maga bevált és titkos receptje erre a sűrű, zöldségekből főzött jéghideg levesre, amelyet zsemlekockákkal tálalnak. A paella egy rizses egytálétel rengetek zöldséggel, tenger gyümölcseivel és/vagy hússal, karakteres fűszerezéssel. A saját paella fűszerkeverékünk elkészítéséhez a következő hozzávalókra lesz szükség: kurkuma, cayenne bors, petrezselyem és a jellegzetes színét kölcsönző sáfrány. A spanyol fűszerhasználatban egyébként állandó szereplő a sáfrány, mellette ánizst és fahéjat is előszeretettel használnak. Ez utóbbit, számunkra szokatlan módon, általában húsok ízesítésére. Fűszerekkel nem spórolnak, álláspontjuk szerint minél összetettebb és karakteresebb az étel íze, annál jobb!
