A tél folyamán a kerti növényeink ki vannak téve a zord idő viszontagságainak. Most még jobban oda kell figyelned rájuk, segítünk, hogyan óvd őket jó kertészként.
Az örökzöldeket a legjobban a téli kiszáradás veszélyezteti, ha nem esik elegendő csapadék, és az időjárás napfényes, szeles. Ezért fagymentes napokon nagy mennyiségű vízzel öntözzük meg őket. Az ősszel telepített példányoknak kéthetente adjunk vizet, az idősebbeknek 4-6 hetente. A talajnedvességet 8-10 centiméter vastagságban elterített mulcstakaróval őrizhetjük meg.
A szabadban teleltetett fagyérzékeny mediterrán növények, elsősorban a nagyobb levelű, örökzöld fajok (örökzöld liliomfa, babér, fahéjlevelű bangita, japán dérbabér, babérsom) egy része takarást igényel. Ha nincs módunk az egész növényt beburkolni, akkor a tövét takarjuk. A károsodott részek, amelyek többnyire a hajtásvégek, illetve fiatal csúcsi levelek, tavaszi metszéssel eltávolíthatók. A téli fagy károsíthatja azokat a fásszárú növényeket is, amelyeket késő ősszel metszettünk, és a friss hajtások nem értek be.
A sima és sötét kérgű fákat (például díszcseresznye) a nappali és éjszakai nagy hőmérsékletkülönbség megrepesztheti, ami ellen meszezéssel, illetve törzsvédő hálóval, vagy hullámpapír-csíkkal való takarással védekezhetünk.
A terebélyes lombú örökzöldekben a hó- és jégnyomás okozhat töréskárt, amit a korona laza, de erős összekötözésével lehet enyhíteni.
A gyepet télen az utakról, járdákról a hólével átszivárgó só károsítja leginkább. Ilyen esetben alapos öntözéssel mossuk ki a gyökérzónában felhalmozódott sót. Ha ez nem segít, vessük felül a területet. Konyhasó helyett használjunk környezetbarát jégmentesítő anyagot.
Hűvös tavaszon a melegigényes gyomfüvek (például pirók ujjasmuhar) barna csomói rondítják a gyepfelszínt, amelyek ilyenkor lassan fejlődnek. Ellenük gyomirtós kezeléssel védekezhetünk. A gyep kifagyására csak abban az esetben kell gyanakodnunk, ha az előző évben súlyos betegség vagy rovarkártétel érte a gyepet. A későn telepített gyep is kipusztulhat a fagytól, ha a fűnek nem volt ideje megerősödni.
Hóborította gyepen az olvadás után felszíni egérjáratok tapasztalhatók. Az ilyen gyepet az első tavaszi langy melegek bekövetkeztével töltsük fel tápanyaggal. A komolyabb sérüléseket egyengetéssel, felülvetéssel igazítsuk ki.
A hópenész, amit több gombafaj okoz, nálunk ritkán előforduló téli gyepbetegség. Tartós hótakaró olvadása után, hűvös, csapadékos tavaszon alakul ki. A gyepben fakó sárgás, vagy barnásszürke foltok láthatók. Kialakulását elősegítheti az őszi nitrogéntrágyázás, a tartós árnyék, a rossz vízelvezetés és a gyepszőnyegen maradó avar. Az útról a gyepre söpört, lassan olvadó hókupacok alatt is jól tenyésznek a kórokozók. A hópenész okozta károk helyreállítása érdekében tavasszal gereblyézzük föl a gyepfelszínt, azután szórjunk ki összetett gyepműtrágyát, és öntözzük be a területet, hogy a fű minél gyorsabban erőre kapjon. Ha ennek ellenére sem tűnnek el a foltok, vessük felül a gyepet.
A főtt sonka hódolói mellett húsvétkor illik azokra is gondolni, akik egyáltalán nem esznek húst. Mutatunk nektek pár olyan ötletet, amelyek nagyonis megállják a helyüket a tavasz legfontosabb ünnepén, és bár nem feltétlen vegánok, mindenképpen húsmentesek.
Egy jó főzeléket mindig jó kanalazni, ha azonban laktózérzékenységgel küzdünk, akkor kicsit alakítani kell rajtuk. Szerencsére ez egyáltalán nem lehetetlen.
Nem tudni, hogyan, de valamiért minden kakaós sütemény olyan őrülten puha és szaftos marad napokig, hogy az ember teljesen eldobja az agyát minden egyes újabb harapásnál. Az alábbiak legalábbis mind ilyenek!
Felhőpuha habbal töltött, rétegzett és/vagy díszített süteményeket sorakoztatunk fel most előttetek, és előre is elnézést kérünk, mert egytől-egyig elképesztő guszták.
Egy villámgyors tészta mindig nagy áldás: ha sietünk, de mégis ennénk valami laktatót, jól jöhet egy ilyen recept. Ha pedig még ízélményt is kapunk közben, az további plusz pont!