Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

11+1 fogás, amit mindenképp meg kell kóstolnod az idei Gourmet Fesztiválon

Óvatosan kerülget a napfény, ahogy csütörtök koradélután igyekszem a Gourmet Fesztiválra, ilyenkor a legjobb, még nem árasztották el a tömegek... (x)

Bár igaz, az embertömegeknek is megvan a hangulata a Gourmet Fesztiválon, amikor már mindenki túlvan a nyitó pohár italon (és ugye, nincs is már kétség senkiben, mit igyon és milyen sorrendben). A Nosalty-s kollégák egyébként egy kicsit beelőztek, szóval először lássuk, hogy ők miket fedeztek fel! Mutatom:

Közben én a Boutiq Bárnál kezdek, mintegy véletlenül, most még csak a híres levendulaszódával, majd a Larus Étterem felé kezdem sajátos logikájú körutamat, itt pedig azonnal belevágok a közepébe, és megkóstolom a vegetáriánus menüt:

paszternákpüré zsenge zöldségekkel, citromos tápiókakaviárrral...azért ez a tápiókakaviár egy nagy szóösszetétel, mondjuk csak ki háromszor gyorsan egymás után!

Várvizi Péter készíti személyesen, de nem csak nekem, minden arra járó földi halandónak, azaz vendégnek is. Játékos étel sokféle összetevővel (zöldségek ugye), a sorrend és kombináció azonban nem teljesen mindegy, érdemes odafigyelni, változatos élményt nyújt. Ez a fogás egyébként nemcsak vegetáriánus, de laktóz- és gluténmentes is.

Egy kanyarral visszamegyek a Stand25 bisztró irányába, de először a Zangio bonbonmesterék standjához visz az utam, mert nincs olyan szabály, hogy ne lehetne bármikor édességet enni. Kapok is egy Cupido bonbont, előtte felkészítenek lelkileg, hogy csak óvatosan ezzel, de bevállalom. A Zangio bonbonjait már ismerem, és az egyik legjobbak az országban, valamint a világon, és persze az univerzumban, igazi elhivatottsággal és szenvedéllyel készülnek...

a Cupidoban lapuló bors és összesen tizennyolcféle fűszer óvatosan zaklat belülről, díszítése kurkumás és málnás fehér csokoládé, borokhoz is kiválóan passzol.

Közben látok még egy füstös teásat is, amelyet egyébként erősen javasolt tőzeges whiskyvel, bármilyen vörösborral vagy akár füstös sonkával együtt is megkóstolni - és ha már kint vagyunk a Gourmet-n, nem is kell nagyon messzire mennünk, hogy beszerezzük.

Jöhet a beharangozott Stand25: grillezett mangalicaoldalas, káposztasaláta és bodza triója, csak velem foglalkozik az egész stáb, hiszen, mint említettem e rendkívül izgalmas elemét a programnak: koradélután van, az ég borús, de nem reménytelen, sőt, egyébként pedig ki akar napsütésben enni, én nem, az biztos! Ha mégis kisütne a nap, módosítom ezt a véleményt. A mangalicaoldalas rendkívül finom, le is ülök hozzá, megadom a módját.

Egy sós, egy édes, úgy látom, ez lesz most a bevált taktika - megpillantom az a Table standot a szemem sarkából, és nem is a sok színes macaron és mint megtudom, gombóccá formált, szintén színes eclaire-fánk, ami magára vonja a figyelmemet, (de azért azok is) hanem az egymás mellett sorakozó, sötétbarna, szuperminimalista, vastag-súlyos csokoládés tartkollekció. Egész egyszerűen lenyűgöző, nem bírom ki, muszáj a legegyszerűbbet megkóstolnom, kénytelen vagyok még a szememet is behunyni teátrálisan, a többiek kínosan oldalra néznek, de ezt már megszoktam. Mindenki számára kihagyhatatlan.

Átnézek a tó másik oldalára is, a Salon kenyérkiállítása ragadja meg a figyelmemet, körülöttem jobbról-balról sztárséfeket interjúvolnak a komoly televíziós csatornák „És szoktál otthon főzni? Honnan a név?" és más fontos kérdések merülnek fel, ideje korán lefárasztva szegényeket, na de Wolf András mégis fáradhatatlanul tálalja ki nekem úttörőgombócát, ami nem más, mint zúzapörkölt tarhonyarizottóval és kolbászmorzsával, ezáltal a gombócot és a kaviárt is lefedi. Én nem vagyok ilyen zúzapörköltért a fél vesémet odaadó típus, tudom, vannak, akik nagy zúza- meg csirkenyak- meg csirkelábrajongók, és ezt hangoztatják is, na de ez akkor is nagyon finom, ha történetesen eddig utáltad a zúzát. A desszertként kínált meggyes gombóc is erősen javasolt, azon is van kaviár, nem csalódhatunk.

Most nagyon igazságtalan leszek, ugyanis mennék én mindenfelé, de a Larusnál pont előttem kikérnek egy vadas marha gőzgombócban szettet, és muszáj azt is megkóstolni... máris életre kelnek a csehszlovák emlékek, egyébként isteni ez is.

Ha már a Larust másodszor is szóba hoztam, akkor álljon itt még a szintén kihagyhatatlan desszertjük, a passiókrémleves feketeribizli-gombóccal, szóval a gombóctematika kimaxolva - nálam kérem a passiógyümölcs mindenféle alkalmazásával nagyon sokra lehet menni.

Két menetben nyomom a Gourmet Fesztivál első napját, másfél óra pihenő után bevetem magam az italsorra, és a Boutiq Bár Zwack Unicumszilvával kiegészített levendulaszódájának ismétlése után megtörténik végre a belazulás, jöhet rá a beígért Borkorzós Nero d’Avola vörösbora, hát ez komolyan mondom annyira jó, hogy gyakorlatilag eldőlt a sorsom ma estére. Fűszeres íz robban a számban, és a mellette lévő – szokatlanul visszafogott - standon szervírozott Babka báránykebab petrezselyemsalátával és mentás joghurttal is rendkívül jól passzol hozzá.

Szintén rendkívül finom, és mostantól az esti elalvásom alapvető kelléke a Rosenstein plüss maceszgombóca, hát igen jól értjük, ez nem vicc, idén plüss ételekkel, pólókkal, kötényekkel képviseltetik magukat, amelyet egy jópofa automatából lehet kihalászni a szerencsés nyerteseknek, de a lényeg, hogy Rosenstein nélkül nincs Gourmet Fesztivál, és ez idén is így van.

Nyomok egy laza kávét a By Beans Coffee trendi baristáinál, egy blacket kérek of course, meg egy filtert is mellé pattintunk, mindenki kockás ingben, szuper hipster szettben, a stílus adott, szerencsére a tartalom is hozzá.

Teszünk egy plusz kört, és mivel estébe hajlik már a nap, most már a halas és könnyedebb fogásokat részesítjük előnyben, így akad meg a szemünk a Languszta standon, ahol csodálatos lazacokat sütnek épp, és kapok is egy rendkívül finom fogást, érlelt szilvapálinkában pácolt, bükkfa lángján sült lazac, kapribogyó vinaigrette-tel, így tehát bevittük a fontos tápanyagokat is a szervezetünkbe.

Együnk is valamit, ha már itt vagyunk, irány a Société stand, állítólag elég szépen tálalnak.  Mintegy véletlenül megkóstolhatjuk mindkét fogásukat: a kecskesajt, tápióka, zöldalma, citromfű nekem nagyon biztatóan hangzik, de közben félreértésből a kacsagombóc, sárgarépa, mangókaviár, curry kvartettet is elkészítik, kecske vagy kacsa, én is keverem időnként, nem is nehéz. Na most, itt ér az első valódi úgynevezett – sajnos nincs erre jó magyar szó, vagy ha mégis van a szerkesztőségbe kérnénk szépen küldeni a javaslatot – mindblowing hatás, amikor tényleg azt érzem, hogy nemcsak lenyűgözően gyönyörű (az egyébként ehető) tányér, de mindkét fogás elképesztően jól van összerakva, maga az ízorgia, látvány- és alkotóelemek, minden a helyén. Nekem eddig ez lett a kedvencem.

Távozáskor jöhet a kilépő Kreinbacher Rosé Brut, mert ugye ezt is stílusosan kell megejteni, viszlát holnap, lássuk majd a további választékot, imádom a Gourmet Fesztivált, tényleg, tobzódom, sőt pávatollat is viszek majd magammal, hogy még több fogást megkóstolhassak, csak hogy továbbra is óvakodjunk a túlzó kifejezésektől.

gourmetfesztival.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!