Mindig is jobban szerettem főzéshez alapanyagokat venni, mint ruhákat vásárolni, de mióta önálló háztartást vezetek, a piacozás a hét egyik legjobban várt programja. A piac számomra szent hely, a lassú, ráérős bolyongás, csodálkozás, feltöltődés és inspirálódás szentélye, amit az ismerős árusok és megszokott arcok tesznek még szerethetőbbé. A Lehel piacra járok, egészen egyszerűen azért, mert az van hozzám a legközelebb. Ha a piacra készülök, már a kutya is tudja, mert olyankor mindig előveszem az édesanyámtól örökölt vesszőkosarat, ami ugyan inkább szép, mint praktikus, de nekem valahogy mégis egyet jelent a piacozással.
1. Korán kelés
Mint minden rendes, dolgozó ember, én sem szeretek korán kelni. A korán kelés egyértelműen a hétköznapok bosszúsága, ugyanakkor a hétvégék lehetősége. Minél előbb kezdem a napot, annál többet hozhatok ki belőle, telis-tele olyan dolgokkal, amelyek igazán feltöltenek, erőt adnak és inspirálnak a szürke hétköznapokban. Ha a reggel 9 már a piacon ér, biztos, hogy jól kezdődik a nap, és utána is lendületesen folytatódik.
2. Inspiráció
Előfordult már veled, hogy olyan zöldséget vagy gyümölcsöt is megvettél a piacon, amit egyébként nem szeretsz? Én például tértem már haza gyönyörű zöldbabokkal, amiket egyébként egyáltalán nem szeretek. A választásunk racionális magyarázata ilyenkor csupán annyi, hogy szép az a bizonyos zöldség vagy gyümölcs. A döntés érthetőbb részlete pedig az, hogy megkívántam. És amit az ember megkíván, az biztos, hogy jól is fog esni, szóval rajta hát, te is bátran fedezz fel új ízeket!
3. Illatok
A piacon sokféle dolgot lehet kapni, a portékák különös zamatai érdekes eleggyé alakul a levegőben, és gomolygó felhőként követnek minket utunkon a hentestől a kedvenc zöldségesünktől egészen a virágos pultjáig. A piac minden ízét és illatát szeretem egy kivételével. A kapor szagával nemhogy a csarnokból, de még a világból is ki lehet üldözni. Ezt olyannyira komolyan gondolom, hogy az első randink ötödik percében közöltem is a férjemmel – amit azóta is gyakran mosolyogva emleget.
4. Vizuális ingerek
A piacon minden szép, színes, kerek, fényes, matt, hosszú, rövid – szóval fogni- és harapnivaló. Amerre a szem ellát mindenhol a színes forgatag fogad, nem is meglepő hát, ha sokszor nem is tudom hirtelen, merre induljak. Mindig a legkívánatosabb színek és illatok után megyek, szigorúan impulzívan. Ahol ennyi finomság van, ott nem érhet baj akkor sem, ha eltévedek.
5. Friss alapanyagok
A piacra minden frissen érkezik, ráadásul ha a kedvenc őstermelőinktől vesszük az árut, akkor abszolút megbízható minőséget kapunk. Jó érzés ismerni a termelőt, akinek finomságaival megtöltöm a kamrát és a mélyhűtőt. Erzsike húsboltjába például mindig szívesen megyek, bár valószínű, hogy nem ő neveli a csirkéket, akiknek testrészeit árusítja. Erzsike húsos pultja felett ugyanis mindig lóg egy citromsárga kartontábla amin ez áll piros filccel, kézzel írt betűkkel: „Aki szeretet, etet”. Mióta először megláttam, azóta tudom, hogy én bizony a szárnyasokat csakis Erzsikétől vehetem.
6. Helyit enni jó
Ha azt esszük, ami a közelünkben, vagy amit hozzánk viszonylag közel termelnek, akkor sok-sok felesleges szennyező anyagtól mentjük meg a Földet, hiszen nem "dúsítjuk" a levegőjét a szállítással járó károsanyag-kibocsátással. Az, ha a közelben termelik az élelmiszerünket, arra is garancia lehet, hogy friss az áru.
+1: kevesebb csomagolóanyag
A hipermarketekben vásárolt zöldségek és gyümölcsök gyakran extra mennyiségű csomagolóanyaggal vannak védve a szállítás és tárolás viszontagságaitól, amivel főként hazaérve, a portéka hűtőbe pakolása közben szembesülök. Szelektíven gyűjtjük a szemetet, gyorsan megtelnek a tárolók odahaza. Nagy a különbség, ha a piacra megyek: a szelektív-tároló üres marad. Piacra indulás előtt ugyanis mindig felszerelkezem a már említett vesszőkosárral és jópofa mintájú, többször használatos vászonszatyrokkal. Szuper érzés ezekből kipakolni hazaérve a finomságokat.
Jó pont az árusoknál, ha például saját tojástartóval érkezem. Ha ezekből túl sok gyűlt már össze, akkor mindig kiviszem a piacra, hogy örüljenek nekik a tojásárus nénik és a feledékeny vásárlók.
A piacozás élményéért megéri hétvégén is korán kelni, sőt néha – kirándulás jelleggel – a lakhelyünktől távolabb eső piacokon is szívesen bóklászom. Ez alól a külföldi utazások sem jelentenek kivételt. Utazáskor persze már engedékenyebb vagyok magammal, mert nem élelmiszerekre, hanem régiségekre és dísztárgyakra is egészen nagy élmény vadászni. Kezdd kicsiben, és menj el hétvégén a hozzád legközelebbi csarnokba! Meglátod, jó eséllyel téged is rabul ejt majd a hangulat.
