Hobbik
olvasás, kerékpározás, kirándulás, kézimunkázás, sütés, főzés
Mióta főzök
7-8 éves koromban, mindig szerettem volna az apukámnak főzni valamit. Aztán addig könyörögtem anyukámnak, míg kaptam egy nagyméretű konzerv dobozt, és az éppen készülő bableves alapanyagaiból is mindent. Akkor még sparhelten főztünk, és az én dobozomnak is volt helye. Amikor anyukám berántotta a levest, én is kaptam egy kis rántást, sőt csipetkét is. Aztán megjött apu, és mondtam neki: ma én főztem a vacsorádat. És maga elé vette az általam készített levest, és mindet megette. Azt mondta, nekem, hogy ilyen finom levest még életében nem evett. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Sosem felejtem el. Már fiatal felnőtt voltam, amikor anyu kórházba került. Sosem csináltam előtte lencsefőzeléket, szakácskönyvet nem használtam, mindig anyutól kérdeztem meg, mit hogyan kell elkészíteni. Akkor még nem volt mobil, így magamra hagyatkoztam, jobban mondva az ízlelő bimbóimra. Nem tudtam, hogy anyu csak fokhagymás rántással sürített. Én be is rántottam, és be is habartam a főzeléket. Tettem bele cukrot, ecetet, volt benne babérlevél. Nekem nagyon ízlett. Apu egy nagy tányérral evett belőle, és azt mondta, hogy ez annyira finom volt, ha anyu hazajön, mondjam meg hogyan csináltam, mert ezután neki is így kell majd elkészítenie.
Hát ezek az én történeteim. Volna még belőlük, de gondolom ez is bőven elég. :)
A hely, ahol főzök
Mindig szép, modern konyhára vágytam. Sajnos ez még nem adatott meg, de remélem hamarosan ez is bekövetkezik. Most egy új életben, egy új házban, egy igazán kicsi konyhában próbálok sütni, főzni. Nagyon hiányzik a kiteljesedés.