Pár hasznos gondolat a szeptemberi szorongás leküzdéséhez.
A jelenség - akár egy nyári vihar, derült égből - hirtelen jelentkezik. A csoportszoba előtt az első óvodai napon. A mennydörgéshez hasonlóan hangos, és potyognak a könnyek is. Sírás, kiabálás. Nehezen értjük, mi történt a kedves, nagy, óvodás gyerekünkkel? Utálja az óvodát, mit rontottunk el?
Általában azt, hogy a gyermek nem járt egész nyáron az óvodába. Vagyis semmit. Hozzá szokott, hogy nyáron velünk van, és általában érte és az ő kedvéért történnek a dolgok. Hiszen vakáció van. A negyven fokos kánikulában a játék-fagylalt- dinnye tengely volt a meghatározó. Most pedig jönnek a csoportnormák, és az óvodai léthez hozzátartozó szabályok és rendszer. Természetesen nincs kedvük hozzá, nehéz elengedni a nyári szabadabb életet. Mi már tudunk hosszabb ciklusokban gondolkodni,a gyerekek azonban csak párszor élték át az évszakok változásához kötött változásokat.
Amikor, elbúcsúzunk tőle a csoportszoba előtt, és azt érzi bízunk benne, itt jó lesz neki, - hiszti ide, hiszti oda -, nélkülünk nagy valószínűséggel már jól elboldogul. Az óvónénik egybehangzóan állítják, ezek a szívbemarkoló öltözői jelenetek elsősorban nekünk, szülőknek szólnak. Hiszen ki az, aki azonnal reagál, ha a gyereknek csak lefelé görbül a szája? Mi, aggódó szülők.
Mi a legjobb módszer arra, hogy a reggeli óvodai elválás könnyebb legyen? Az, ha nem kezdünk el aggódni, idegeskedni, kételkedni szülői ügyességünkben, hanem határozottan éreztetjük a gyermekkel, hogy az óvoda jó hely, ahol biztonságban érezheti magát, érzelmileg is. Ha mi képesek vagyunk ezt érezni, és határozottan közvetítjük felé, az megnyugtatja őt is. Nem attól leszünk rossz anyukák, mert nem sírunk együtt a gyerekkel. Viszont számukra mi vagyunk a GPS az érzelmi reakciók útvesztőjében. Ha minket szomorúnak, ijedtnek lát, ő is nagy eséllyel veszi át ezt a viselkedést, mi nyújtjuk a mintát. Az óvodapedagógusok is ügyesen kezelik ezt a helyzetet, bízzunk bennük is! Több szülő után síró gyereket láttak és vigasztaltak már meg, mint mi!
“Nem szeretek oviba menni, uncsi!” zeng nálunk is a nappaliban, de én nem csüggedek mert tudom, ez elsősorban nekem szól. Azt jelenti a gyerek élvezte a nyarat, szeret velünk, a családjával lenni. Nem ezek a kijelentések szólnak arról, hogy a gyerek nem érzi jól magát az óvodában, ez inkább annyit tesz, jól érzi magát otthon.
Ha a reggeli jelenetek, az óvoda elutasítása mögött más ok húzódik meg, az észrevehető lesz a gyerek napközbeni viselkedésén, azt az óvónénik jó eséllyel jelzik, kérdésünkre elmondják. ilyenkor érdemes lehet felkeresni a most már minden óvodában elérhető óvodapszichológust.
De mielőtt - a javaslat ellenére- aggódni kezdenénk, várjunk pár hetet, hosszú volt a nyár, valóban van egy átmeneti időszak, amíg az egész család átáll a rendes őszi menetrendre.
Ez is érdekelhet!
Gyakori, hogy az első óvodai nap meglepetéseket tartogat. Hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket?
