Kb 15 éve, de a konyhában már korábban is segítettem anyukámnak.
A hely, ahol főzök
Miskolcon. Otthon a konyhámban. Más konyhájában is megy, csak nem olyan hatékonyan.
Ars poetica a konyhában
Ha lenne belőlem még egy, akkor tudnék a legjobban sütni-főzni, ugyanis ha másra bírok egy-egy feladatrészt, nem biztos hogy azt kapom vissza, amit eredetileg elképzeltem. Túl nagy kockákban az uborka, túl kicsire aprítva a csoki...Ezért aztán szeretek egyedül dolgozni a konyhában, miközben szólnak a kedvenc zenéim, amiket énekelhetek. Úgy jobban megy a munka.
Viszont ha csak segédkezek a főzésben, gyakran hallhatóak tőlem olyan kérdések, mint a "Mekkorára vágjam a krumplit? Kis kockákra. Mennyire kicsikre? Ekkorára?" Azonban ezen a téren is fejlődésnek indultam.
Azóta a mottóm: Amilyen lesz, úgy esszük meg.