Nap mint nap próbáljuk a cukortól távol tartani magunkat, miközben az édes íz élménye folyamatosan vonz minket: egy-egy süteményt vagy csokiszeletet meglátva nehéz ellenállni a csábításnak.
Szerencsére mára széles választékban állnak rendelkezésünkre cukorhelyettesítők, amelyekkel cukor nélkül készíthetünk édes süteményeket, italokat. Így azok, akik cukorbetegség, fogyókúra miatt vagy akár foguk egészségét féltve mondanának le az édes ételekről, gazdag helyettesítő-kínálatból válogathatnak.
Felmerül a kérdés - miből mennyit?
De mennyire ismerjük ezen édesítők sütés-főzés közbeni használatát? Biztos, hogy a cukorral azonos arányban kell a sütihez, krémekhez, italokhoz keverni? Vajon az ezekkel készült piskóta ugyanolyan ízű lesz és ugyanúgy fog kinézni?
Következzen elsőként a legnépszerűbbek közül 5 édesítőszer javasolt alkalmazásának bemutatása!
Olvastad már?
1. Xilit (nyírfacukor)
A xilit (xilitol), azaz a sokak által inkább nyírfacukor néven ismert cukoralkohol méltán egyre népszerűbb. Habár megtalálható természetes formában sok gyümölcsben és zöldségben is, mivel előállítása ezekből nem gazdaságos, így először - ahogy neve is mutatja - nyírfából állították elő, ám a ma Magyarországon is megtalálható változatok hatóanyagát javarészt kukoricából nyerik ki fermentációval.
Adagolás: édesítőerejük kicsivel erősebb a kristálycukorhoz képest, nagyjából 70 g xilit helyettesít 100 g cukrot.
Fontos, hogy arra érzékenyeknél hasmenést, esetleg enyhe görcsöt válhat ki, így érdemes fokozatosan hozzászoktatni szervezetünket.
2. Eritritol
A xilitol kistestvére, ám ebből javasolt többet használni hasonló édesítőerő eléréséhez.
Adagolás: 130 g eritrit estén érjük el a 100 g cukornak megfelelő édesítőerőt.
Ezt a cukoralkoholt jellemzően jobban tolerálja az emésztőrendszer, normál mennyiség esetén nem okoz panaszt, illetve kalóriatartalma is elenyésző. Hátulütője, hogy fémes mellékíz léphet fel, ha kicsivel túllőjük a menyiséget, így érdemes fokozatosan adagolni és közben kóstolni.
Mindkét cukoralkoholra igaz, hogy szinte mindent el lehet velük készíteni éppúgy, mit a cukorral, kivételt egyedül a kelt tészták képeznek (a cukoralkohol nem szolgál tápanyagul az élesztőgombák számra). Jó tanács még, ha épp sütés nélküli süteményt vagy egy hideg krémet szeretnénk ezekkel édesíteni, érdemes kávé-vagy mákdarálón porcukorszerűre őrölni, mert különben hidegen nagyon nehezen, csak igen kitartó keverés mellett oldódnak fel teljesen.
Olvastad már?
A sikeres fogyás (egyik) titka: reggelire sok fehérje
2. Stevia
Jázminpakóca, édesfű, sztívia és még sok egyéb néven vált ismertté az a növény, melynek leveléből igen édes (300-szor édesebb a cukornál) anyagokat, szteviozidokat sikerült kinyerni. Por, tabletta és a folyadék formájában is megtalálható már az üzletekben.
Adagolás: folyadék esetén 4 csepp Stevia felel meg egy teáskanál cukornak, míg por formájában egy teáskanálnyi adag ugyanannyi cukorral egyenértékű.
Kalóriatartalma nulla, a vércukorszintre sincs hatással, sőt, egyes kutatások szerint még növeli is glükóztoleranciát, ám kesernyés utóíze érzékenyebb ízlelőbimbókkal rendelkezőkből nemtetszést válhat ki.
4. Ciklamát alapú mesterséges édesítőszer
A ciklamát 1937 óta ismert, édesítő ereje 35-50-szer nagyobb a kristálycukorhoz képest. Leggyakrabban tabletta vagy folyadék formájában találkozhatunk vele. Jellemzően egy másik édesítő anyag, a szacharin hozzáadásával kombinálják, vélhetőn ez utóbbi még erősebb – akár 600-szor magasabb – édesítőereje miatt.
Adagolás: tabletta esetén, szinte bármely márkát nézzük, 1 db = egy teáskanál vagy egy kockacukor, azaz 5-6 g cukor édesítő erejének felel meg. Oldódása és nagyon pontos adagolása miatt ezeket elsősorban meleg italokba szoktuk tenni.
Folyadék esetén ugyanez az adag, vagyis egy teáskanálnyi cukrot – márkától függően – 8-10 csepp édesítővel kapunk meg. Ezzel már akár süteményt is süthetünk, csak legyen elég türelmünk a számoláshoz.
Olvastad már?
Te hallottál már a "clean eating"-ről?
5. Aszpartám alapú mesterséges édesítőszer
E két aminosavból álló édesítőszer ereje nagyjából 200-szorosa a cukorénak. Jellemzően por formájában kapható aceszulfám-K hozzáadásával. Megjelenésében, ha nem is keverhető össze a porcukorral, mégis ahhoz áll legközelebb. (Ellenjavallata egyedül a fenilketonuriában (PKU) szenvedők számára van.)
Adagolás: egy teaskanálnyi ebből szintén egy teáskanálnyi cukornak felel meg. Habár majdnem a cukorral azonos mennyiségben tartalmaz kalóriát (380 kcal/100g), ám pehelykönnyű súlya miatt ez a teáskanálnyi adag csupán 0,5 g szemben a cukorral, ami 5-6 g.
Felhasználását tekintve univerzális, hisz kitűnő oldódása miatt hideg ételeket és italokat is lehet vele édesíteni.
Süteménykóstoló kísérlet
És akkor nézzük, a gyakorlatban hogy is néz ki egy ezen édesítőszerekből, a megadott arányok figyelembevételével sütött piskóta - ezúttal muffinformában!
Egy kisebb, laikus baráti társaság körében végeztem egy kóstolókísérletet. A kóstolók természetesen nem tudták, hogy épp melyik édesítőszerrel készített tésztából készített piskótát kóstolják. A fenti képen: felső sor balról: por alapú aszpartammal, xilittel, folyékony steviával készített tészta, alsó sor balról: kristálycukorral, folyékony ciklamáttal, eritrittel készített tészta.
A véleményezés során elég egybecsengő pontszámok születtek:
- Nem kis meglepetés volt, hogy a cukorral készült piskótának az első helyet meg kellett osztania a xilit felhasználásával készülttel. Ha nem is összekeverhető, de közel azonos módon élvezhető szemnek-szájnak a nyírfacukorral sütött édesség is.
- Második legjobbnak az eritrites tésztát ítélték, de itt az enyhe utóízt többen is kifogásolták. Kicsit összeesősebb a szerkezete, és erősebb barnára sült, kihűlés után pedig apró kis fehér pontok jelentek meg a felszínén. Habár ízre megfelelő, valószínű nem ebből sütjük majd a leglátványosabb sütialapot.
- A dobogó harmadik fokára a ciklamáttal készült sütemény került, melyet „lágyabb”, „kicsit szétesősebb” jelzőkkel illettek. Külsőre világosabb barna színű, de egyenetlen felszíne miatt ha csak csokitetővel húznánk be, inkább hasonlítana egy rusztikus, mint egy klasszikus édességhez .
- Ezt követte a sorban az aszpartám felhasználásával készült sütemény, melyet nem éreztek elég édesnek illetve „abszolút laza” szerkezettel írtak le. A színe kellemes aranybarna, viszont ezzel sem lehet tökéletesen sima felszínű süteményt kapni.
- Utolsó lett a steviával készült változat, ami nem csak szárazabb lett az elvárthoz képest, hanem a leírásban javasolt felhasználási mennyiség kevésnek bizonyult: a kívánt édes íz teljesen elmaradt.
A kapható édesítőváltozatokból nincs hiány, a választék igen bő, de a pro és kontra érveket összevetve kiválasztani a nekünk leginkább tetszőt, annál nehezebb feladat. Érdemes kísérletezgetni, kóstolgatni, utánaolvasni, hogy a tökéletes ízű süteménynek, desszertnek ne csak az elfogyasztása, hanem előállítása is élvezetes legyen.
