Kezdhetném úgy, hogy már kislány koromban is anyukám meg a nagyik körül tüsténkedtem...igaz lenne, de mégsem. Mindig szerettem a konyhában lenni, mert mindig olyanok vettek körül, akik szeretettel és legjobb tudásukkal készítettek ételt azoknak, akiket szeretnek. Sokáig ez pont elég volt. Mikor 2005-ben Pestről Pécsre költöztem, egyetemi tanulmányok végett, és már a hét elején elfogyott a "jó hazai", magamtól is nekiláttam a konyhai teendőknek. Aztán valahogy a mindennapjaim részévé, majd szenvedélyemmé vált.
Egy külföldi ösztöndíjnak köszönhetően összehozott a sors vagy húsz különböző nemzetiséggel, és az ő receptjeik és személyes történeteik alapján sok újdonsággal ismerkedtem meg. Bár a gasztronómia egyáltalán nem képezi részét az itteni tanulmányaimnak, úgy gondolom, az ételek elkészítéséhez, fogyasztásához való sokféle hozzáállás, a tálalás, a rengeteg új szokás az egyik legfontosabb dolog, amit itt megtanultam.
A hely, ahol főzök
Most éppen San Franciscóban, de mióta a NoSaltyhoz küldöm a jobban és kevésbe sikerült receptjeimet, álltam már a tűzhely mellett Pécsen, Budapesten, egy jó darabig pedig Bayreuthban. Egyébként bárhol, ahol van hely, alapanyag, és persze néhány jóbarát, akivel meg lehet osztani a végeredményt.
Ars poetica a konyhában
Van aki zenél,van, aki szobrászkodik, van aki fest. Én sütök-főzök. Ebben élem ki a kreativitásomat. Ez is egy művészeti ág :D
Felhőpuha habbal töltött, rétegzett és/vagy díszített süteményeket sorakoztatunk fel most előttetek, és előre is elnézést kérünk, mert egytől-egyig elképesztő guszták.
Egy villámgyors tészta mindig nagy áldás: ha sietünk, de mégis ennénk valami laktatót, jól jöhet egy ilyen recept. Ha pedig még ízélményt is kapunk közben, az további plusz pont!
Kerüljön ma az asztalra egy könnyű és selymes zöldborsókrémleves, egy ínycsiklandozó krémes brokkoli-karfiol tál és egy erdeigyümölcs-zselével díszített tápiókapuding.