Imádok sütni, aminek a családom örül csak igazán. Sokszor csak a sütés öröméért állok neki valaminek, nem riaszt vissza az sem, ha már este van.
Édesszájú vagyok, viszont az émelyítően agyoncukrozott süteményeket nem szeretem. Talán nincs is olyan recept, ahol ne redukálnám le a hozzáadott cukrot jelentősen vagy csak kevésbé.
Már gyerekkoromban is szívesen segédkeztem a konyhában. :) A sütögetést elég korán elkezdtem, nem is emlékszem rá, hány évesen voltam túl az első önálló süteményem elkészítésén. Valamikor általánosban lehetett. Azóta is imádok sütni és szorgalmasan gyűjtöm a jobbnál jobb recepteket. Ha először készítek valami komolyabbat, képes vagyok a fél délután szötymörögni vele, csak hogy tökéletes legyen a végeredmény és nagyon el tudok szomorodni, ha valami nem sikerül vagy nem olyan lesz, amilyet szerettem volna. Intenzíven főzni pedig olyan 3-4 éve kezdtem el, mikor édesanyám súlyosan megbetegedett. A hagyományos fogások mellett egyre nyitottabb vagyok az ázsiai és mediterrán konyha felé. Szeretek mindig valami újat kipróbálni és igyekszem gyermekkorom nem kedvelt ételeit, alapanyagait immár felnőtt fejjel megszeretni.
Felhőpuha habbal töltött, rétegzett és/vagy díszített süteményeket sorakoztatunk fel most előttetek, és előre is elnézést kérünk, mert egytől-egyig elképesztő guszták.
Egy villámgyors tészta mindig nagy áldás: ha sietünk, de mégis ennénk valami laktatót, jól jöhet egy ilyen recept. Ha pedig még ízélményt is kapunk közben, az további plusz pont!