A hét szakácsa: Tündér

E heti főszakácsunk, ahogy a neve is mutatja, a konyha igazi Tündére. Receptjei között egyaránt megtalálhatóak a klasszikus magyar és a világkonyha fogásai is. Ismerjétek meg őt jobban!

Észrevétlenül szerettem bele a sütés-főzés örömeibe. Életem első hat évét klasszikus, több generációs családban töltöttem. Számomra ekkor a legszórakoztatóbb dolog az volt, hogy figyeltem mivel foglalatoskodnak a felnőttek. Egy kisgyerek számára izgalmas, felfedezésekkel teli világ volt egy nagy falusi ház, a hozzá tartozó udvar, a kert. A konyhai tevékenykedéssel kapcsolatos első impulzusok is ekkor értek. Valahogy a mi családunkban (apai és anyai ágon is) az ételkészítés, a hozzá tartozó alapanyagok előteremtése, beszerzése központi szerepet töltött be. Mindig volt alapanyag bőven. Nagy kertünk volt, nagyszüleim kertészkedtek, minden zöldséget megtermeltek, és sokféle állatot tartottak. A népes családra dédnagymamám és anyukám sütött, főzött.

Imádjuk az őszt! >>

Először a sütés, a kelt tészták készítése keltette fel érdeklődésemet. Izgatottan figyeltem a vájdlingból kibuggyanó hatalmasra kelő tésztát, majd ahogy dédnagymama a deszkára önti, kipukkasztja, átgyúrja, kinyújtja, és kiszaggatja a pogácsákat, vagy azt, ahogy anyu tölti és tekeri a mákos kalácsot. Látván rajtam az izgatott érdeklődést, kaptam tőle egy kis darab tésztát és elkészítettem életem első mini mákos kalácsát. Az én kicsi, kívül is csupa mák, keményre dagasztott kalácsom is ott sült a többi nagy kaláccsal. A siker nem maradt el, mert dédnagypapám sűrű dicséretek kíséretében jóízűen elfogyasztotta. Roppant büszke voltam. 3-4 éves lehettem, és valahol itt kezdődhetett…Akkor még nem fogalmazódhatott meg bennem, de ma már tudom, hogy a sütés-főzésben benne van az alkotás folyamatának szeretetén túl, a szeretettel készítés, az örömszerzés, a boldogság érzése.

Heti menü: a századfordukó remekei >>

Miután szüleimmel elköltöztünk a nagyszülői házból, a konyha továbbra is központi szerepet töltött be életünkben. Sok időt töltöttünk ott együtt. Anyukámnak gyakran kuktáskodtam, észre sem vettem és sok mindent megtanultam tőle. Emlékszem első pörköltemet is úgy főztem 7-8 évesen, hogy visszapörgettem emlékeimben, hogy ő milyen módon is készítette. Az önálló sütés-főzés területén ekkor kezdtem bontogatni szárnyaimat. Elsőként desszertet, édességet készítettem. Anyukám ekkor járt főiskolára és vizsgáról hazaérve saját készítésű palacsintával vártam. Nagy igyekezetemben túlhevítettem a palacsintasütőt, a zsiradékot pedig kenőtollal kentem rá. Ennek az lett a következménye, hogy a tollról kisebb darabok égtek le és hogyan, hogyan se, a tollak végül a palacsintában kötöttek ki. Szerencsére szüleim ekkor sem szegték kedvemet, megdicsértek, hogy egyedül sütöttem palacsintát. A kevésbé tollas palacsintákból eltávolították azt a néhány tolldarabot, és már ehettük is.

Vadas, a legjobb, ami a vaddal történhet >>

Hálás vagyok családomnak, hogy a sütés-főzés iránti kezdetektől meglévő érdeklődésemet első próbálkozásaim kapcsán sem törték meg, hanem lelkesítettek, bátorítottak. Mindezt azzal tudom meghálálni, megköszönni, hogy közzé teszek olyan ételrecepteket is, amelyeket akár 80-100 éve is készítettek családunkban. Ilyen például a meggykeszőce, a böjti bableves, a kelt meggyes, a dinsztelt paprika csak, hogy néhányat említsek. A sütés-főzés iránti érdeklődés következtében már korán elkezdtem szakácskönyveket olvasni, majd gyűjteni. Különösen kedvelem a régi idők, nagyanyáink korának ízvilágát felidéző szakácskönyveket. A másik két nagy ötleteket adó forrás az internet és a piac. A családból hozott ételeken túl, sok olyan ételt készítek, amelyeket az olvasmányaim, vagy maga az alapanyag inspirál, majd a saját elképzelésem szerint valósítom meg. A No Salty oldalán is több otthonról hozott étel, valamint saját, kitalált étel receptje található.

A tökéletes egytálétel >>

A rovat korábbi cikkei itt találhatóak >>

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek