Vannak a karácsonyi készülődésnek olyan mozzanatai, amikor a konyhában sürgő-forgó házi szakácsnak az egésze élete lepörög a szeme előtt: szétesik a majonéz, odaég a pontypatkó, kireped a bejgli… Pedig nem mindegyik kudarc végleges, például a meghasadt diós vagy mákos tekercs is simán fogyasztható még – ellenben a kiszáradt, fullasztó bejglivel. Idén koncentráljunk a külcsín helyett inkább a belbecsre, legyen a lehető legszaftosabb, legpuhább, legomlósabb a süteményünk.
Ne gyúrd túl a tésztát
Érdekes tészta a bejglié: egyszerre vajas, mégis élesztős, de se nem olyan, mint egy pitéé vagy kekszé, és a kelt kalácsokra sem hajaz túlságosan. A különleges egyensúlyt, amit fenntart e két csoport között, nekünk sem szabad megborítanunk: ügyeljünk arra, hogy ne dolgozzuk túl a tésztát. Ilyenkor nagyon megerősítjük a tésztában a glutént, ami azt eredményezi, hogy a bejgli hajlamosabb lesz a kiszáradásra.
Csak addig gyúrjuk a gombócot, míg nagyjából össze nem áll, aztán hagyjuk pihenni.
Zárd le a végeket
A sütemény belseje elsősorban azért lesz olyan kellemes omlós és puha, mert az ott felszabaduló gőz nagy részét nem engedjük ki. Persze meg kell szurkálnunk a süteményt, hogy valamennyi kiszökjön a gőzből, nehogy kihasadjon a tekercs – de fontos, hogy a bejgli végei rendesen le legyenek zárva. A feltekerés előtt hajtsunk be nagyjából kétujjnyi tésztát, biztosítsuk ezzel a belső puha állagot.
Kend kellően vastagon
Persze nemcsak a tészta lehet a ludas, ha kiszáradásról beszélünk, hanem bizony a töltelék is. Például, ha nem kenünk eleget a kinyújtott tésztalapra, az felcsavarva nem elég, hogy vékonyka lesz, de gyorsabban ki is szárad majd a sütőben. Figyeljünk rá, hogy a töltelék nagyjából fél-egy centi vastag legyen.
Rakj alá lekvárt
Mindegy, milyen ízben készítjük a bejglit, szinte mindegyik tölteléknek szükséges lesz majd némi segítségre, hogy ne száradjon ki végletesen. Kenjünk egy egészen vékony réteg lekvárt közvetlenül a bejgli tésztájára, majd arra pakoljuk a mákot, diót, gesztenyét, mandulát. A lényeg, hogy ne túl édes, inkább savanykás (sárgabarack, meggy, málna) lekvárt vessünk be, ami kenhető, de nem túl folyós, és kibírja a sütő forróságát is, nem fog rögvest kifolyni a tekercs belsejéből.
Figyelj a hőmérsékletre
A legtöbb bejglirecept kombinált sütést vet be az egyszerre tökéletes külső és belső érdekében: a kezdeti magasabb hőmérséklet azonnal beindítja a sülést belül, míg a felszínen csodás mélybarna színt ad a süteménynek. A félúton alacsonyabbra kapcsolásnak pedig elsődleges célja, hogy befejezze, ami elindult: hogy ne megmaradjon a csodás szín, ne égjen szénné a bejgli, és hogy a csigavonal legbelső csavarja is alaposan átsüljön.
Figyelj az időre
Először a sütés alatt kell figyelnünk: egy átlagos méretű bejgli a megfelelő hőmérsékleten 30-35 perc alatt tölteléktől függetlenül tökéletesre sül: ha ennél tovább bennhagyjuk a sütőben, elkezd menthetetlenül kiszáradni.
Másodszor pedig akkor kell nagyon figyelmesnek lennünk, amikor kivettük a süteményt – ne vágjunk bele rögvest, hanem hagyjuk teljesen kihűlni (ez legalább 1-1,5 órát jelent). Ilyenkor ugyanis még fontos folyamatok mennek végbe a süteményben, annak íze és állaga is rendeződik, és csak akkor lesz igazán omlós, ha egészben hagyjuk pihenni. És igen, nehéz a várakozás, de a tökéletes végeredményért cserébe megéri.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több ötlet a konyhába, hogy szép legyen az ünnep:
