Szüreti szarvaspörkölt szőlővel recept

Szüreti szarvaspörkölt szőlővel
Szüreti szarvaspörkölt szőlővel
100 perc / előkészület: 20 perc főzés: 80 perc
receptkönyvben hozzászólások (25)
jegyzet hozzáadása,
törlése, szerkesztése

story

Minden évben testületileg levonulunk szüretelni a rokonokhoz, általában több fordulóban. Nagyon szeretek odajárni. Jó, ha  őszinte akarok lenni, akkor nem a hajnali kelés, a hajlongás és a puttonyos utáni kurjászás vonz a legjobban, hanem az a jóféle, amivel meg szoktak mindket vendégelni. A rokon bácsi ugyanis nem elég, hogy szőlősgazda, de még vadász is.
Hajnalban, az érkezéskor, reggeli gyanánt házi pálinka, friss kenyér és házi szalámi, szalonna, könnyfacsaróan csípős paprika.
Csak azért nem szoktam pukkadásig enni magam, mert tudom, hogy mi vár ebédre: a pörköltek fejedelme, az űberelhetetlen, a legyőzhetetlen vörösboros szarvaspörkölt. Utána selymes és pihe-puha lekváros buktával, amit a gazdasszony addig süt ki, amíg mi málenkij roboton szedjük a szőlőt, szomjoltának pedig harmatfriss must van.
A rokon bácsinak megvannak az elvei, a szarvaspörköltbe nincs beleszólás, 20 éve ugyanolyan - és felséges. Én azonban minden alkalommal csempészek magammal sunyiban egy othellót, és csendben hozzáeszegetem a pörköltemhez, mert úgy kiemelik egymás ízét, hogy az csuda!
Idén sajnos, hála a szőlőnek kedvező nyárnak, csak egy szüret volt - és én nem tudtam ott lenni. Fájt, fájt, de mikor apuék hazaállítottak egy kis házi szalámival, meg a szarvascombbal, azért valahogy megvigasztalódtam. :) És először az életben nem kellett rejtegetnem a szőlőszemeket :) A gomba, mint az ősz másik nagy kincse, nekem belekívánkozott. Köretnek nem szoktunk mást enni hozzá, mint friss, ropogós héjú fehér kenyeret. Azzal jól ki lehet itatni a szaftot a végén.

hozzávalók / 4 adag

ajánlat

Rusztikus kenyér, és száraz vörösbor. Na meg, természetesen szőlő!:)

receptjellemzők

konyha: magyar
szakács elkészítette: párszor készített receptek
alkalom: szüret, vasárnapi ebéd
diéta: cukormentes, laktózmentes, gluténmentes, tejmentes, tojásmentes
nehézség: közepes
szezon: ősz
kalória: átlagos
mikor: ebéd, vacsora
költség egy főre: nem olcsó receptek
adag: 4 főre
elkészítési idő: 60-120 perc
fogás: főétel

egyéb elnevezések

vörösboros szarvascomb-pörkölt gombával és szőlővel, őszi vadpörkölt
Szólj hozzá!

elkészítés

  1. A húst kockára vágjuk, a vöröshagymát nagyon finomra aprítjuk.
  2. A hagymát üvegesre pirítjuk a zsíron, beledobjuk a kakukkfüvet és keverjük egy percig.
  3. Rádobjuk a húst, a babérlevelet, a borókabogyót, a paprikát, és keverjük egy kicsit, míg a hús picit odaragad.
  4. Felöntjük vízzel egy kevés vízzel, hagyjuk, hogy rotyogjon magában.
  5. Addig megpucoljuk és vékonyra vágjuk a gombát.
  6. Ha a húsnak már csak kb. 20 perc kell, hozzáadjuk a gombát is, akkor sózzuk, borsozzuk.
  7. Megvárjuk, míg a gomba is elfővi a levét, és a hús is teljesen megpuhult, ekkor hozzáöntjük a bort, és elfőzzük az alkoholtartalmát (csak az íze maradjon!)
  8. Lezárás előtt két perccel beleszórjuk a szőlőszemeket, és átforgatjuk az egészet.

  • költség: 4000 Ft
  • elkészítettem: 2 alkalommal

statisztika

beküldve:
tegnapi nézettség: 3
össznézettség: 48 971
elküldve: 12
receptkönyvben: 271
elkészítve: 9/16
Facebookon megjelent: -

szakács

Dacota

Mióta szakács: 2009.11.28.
481 recept

Hozzászólások (25)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

vargageri
vargageri cs, 2014-08-14 11:06

Szia! Nagyon tetszik a recept, de nekem (így első ránézésre) hiányzik belőle a paprika, paradicsom. Vagy ez pont így jó? Jobb/rosszabb lenne, ha raknék bele?

Nemes Nóra
Dacota / Nemes Nóra cs, 2014-08-14 18:02

Szia Geri,
Igen, ebben direkt nincs paradicsom és paprika. :)
Szép napot!
Üdvözlettel,
Nóra

Liánka
Liánka h, 2013-12-02 11:45

És igen, megcsináltam!:))) 4,5 kg szarvas húsból, 2 kuktával, 11 főre elkészítettem ezt a csodálatosan finom pörköltet. A szőlő zseniális benne, úgy halásztam a kanállal, hogy minden falathoz jusson. EGYSZERŰEN POMPÁS!!!! Köszönöm Dacota!:)

szurosp
Mr and Mrs Smith / szurosp h, 2010-11-08 01:45

Kedves Nóra!!! Ez fantasztikus! Tudod, amikor ilyen napokat él meg az ember, az asztalnál mindig az jut eszembe: Soha rosszabb sorunk ne legyen! :DDD Nagyon jó, mikor az ember az eseményeknek megadhatja módját. Ez segít abban, hogy hálával gondolhasson az életére, ételére. A húsevést illetőleg pont így gondolom, ahogy Te Nóra és Gabi. A középút a lényeg, az ember tartsa be a mértéket, és az arányokat. Régen is ezt tették, csak most egy kicsit elfelejtettük ezeket a dolgokat. No mindenesetre, nagyon szupi a recept, és tetszik a sztori is! Puszi: Mrs Smith

Nemes Nóra
Dacota / Nemes Nóra k, 2010-11-09 01:19

Kedves Mrs Smith!
Köszönöm szépen a dicséretet, meg a bölcsességet is - nagyon megszívlelendő. :)
Nagyon rég hallottunk már rólatok, mi újság? Hiányoznak a Smithék-féle exta finomságok!
Remélem jobban vagy, és elmúlt az allergia is!
Sok puszi Nektek:
Nóra

szurosp
Mr and Mrs Smith / szurosp k, 2010-11-09 09:13

:))) Sajna még nem múlt el teljesen, s ez egy kissé visszavet a mindenféle finomságok kipróbálásában. Egy kissé ez is okozza azt, hogy régen töltöttünk fel rceptet. De nemsokára megjelenik egy maholnap, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd!;-) Puszi Neked is: Mrs Smith

nyamóka
nyamóka / nyamóka p, 2010-11-05 21:07

Tényleg nagyon jól hangzik szőlővel, sőt, gombával együtt sem ettem még, de fantasztikus jól hangzik! :-)
Azzal a mondatoddal pedig, hogy a szervezetünk mindig tudja, mi a jó neki, maximálisan egyetértek. Vannak olyan élelmiszerek, amiket egyszerűen kivet magából a szervezetünk, és azt nem is kell erőltetni. És a kismamák meg nem véletlenül kívánósak. :-) A természet nagyon jól elrendezte ezeket a dolgokat. A vadhús pedig éppen azért olyan isteni finom, mert ahogy írtad is, nem hallisztet ettek életükben, ahogy a háztáji disznó, baromfi húsa is sokkal ízletesebb, mint a nagyüzemié. Dehát ezt mind tudjuk, csak hát ilyen világot élünk sajnos. Bár mi is megpróbálunk magunk megtermelni mindent, amit csak lehet, de tudom, hogy erre sokaknak nincs lehetősége.
A husiról való leszokás nekem sem sikerült, én is csak a csökkentésig jutottam el, sajna az én szervezetem is nagyon szereti! :-DD
Szép estét neked is: Éva

nyamóka
nyamóka / nyamóka p, 2010-11-05 20:05

Kedves Nóra! Ez csuda hangulatos lett! :-) Nálunk is van vadász a rokonságban, így minden évben, -na nem sűrűn, csak egyszer-kétszer-, de nekünk is részünk lehet hasonló finomságban. A képedet nézve a számban érzem az ízét, imáádoom! A "Dacota-storykat" pedig külön szeretem. :-) Üdv: Éva

Nemes Nóra
Dacota / Nemes Nóra p, 2010-11-05 20:43

Kedves Éva!
köszönöm szépen! :) Hát igen, a vadhúst én is nagyon szeretem, de hát nálunk is több nap mint kolbász - csak ritkán van. De akkor aztán kiélvezzük ! :) Ha van kedved, legközelebb próbáld ki ezt a szőlős verziót. Aaaannyira isteni :)
Szép estét!
Üdvözlettel:
Nóra

Makkermanó
Makkermanó / Makkermanó p, 2010-11-05 15:28

Szia Dacota! Én még sosem ettem szarvaspörköltet, de a te sztoridat olvasva és a fotódat megcsodálva nagyon szeretném megkóstolni. Csodás hangulatot varázsoltál, köszi! (Csak szegény szarvast sajnálom. :-() Üdv: Gabi "Makkermanó"

Nemes Nóra
Dacota / Nemes Nóra p, 2010-11-05 18:02

Kedves Makkermanó!
Köszönöm szépen biztosan ízleni fog. A szarvast én is nagyon sajnáltam, sokáig egyáltalán nem is ettem vadat. De aztán rájöttem, hogy a vadon élő állatoknak sokkal-sokkal jobb életük van, mint a ketrecbe születő és életük végéig ott is élő csirkéknek, és azokat is megesszük. :(
Remélem, azért egyszer majd kipróbálod!:)
Szép hétvégét!
Üdvözlettel:
Nóra

Makkermanó
Makkermanó / Makkermanó p, 2010-11-05 19:47

Szia Nóra! Jajj, én minden állatot sajnálok, a csirkéket is, főleg mióta tudom, h. Amerikában föld alatt nevelik őket úgy, h. mozdulni sem tudnak, csak esznek. Mégis eszem csirkét. Tiszta álszentség, de gyarló vagyok én is. Épp mostanában kezdek gondolkodni a húsevés fontosságán, ill. mellőzésén, de egyelőre nehéz lemondanom róla. Mielőtt vega leszek, esküszöm megkóstolom a szarvaspörit. :-D
Üdv: Gabi

Nemes Nóra
Dacota / Nemes Nóra p, 2010-11-05 20:40

Kedves Gabi!
Jaj, szerintem ne is mond le róla. A hús fontos, kell a szervezetünknek. Az más kérdés, hogy nem normális mennyiségben esszük. Ez is egy tipikus, 20. századi, civilizációs betegség, hogy húst hússal eszünk. 100 évvel ezelőtt tized annyi húst ettek az emberek, mint ma, és nem volt semmi bajuk (legalábbis nem ettől.) Vagy ha megnézzük az ázsiai konyhát: alig van benne hús. Rizs, zöldségek, sok fűszer...aztán ott élnek a legtovább. Én is húst-hússal ettem nagyon sokáig, aztán szép fokozatosan leszoktam róla. Ma már csak heti kétszer-háromszor eszek húst, és nem "muszájból" egyszerűen nem hiányzik. De ha valaki el akarná venni tőlem a lehetőséget, hogy megegyek egy jó bélszínt, vagy egy igazi ízes vadpörköltet, alkalomadtán egy kis frissen sült libatepertőt lilahagymával, vagy a kedvencemet, a hurkát, (kenyérrel meg párolt káposztával) - na annak neki is mennék :D.
De a mindennapos csirke-pulyka-disznóevésről leszoktam. Felvágottat pl már egyáltalán nem eszem. De így lelkiismeret furdalás nélkül nekieshetek egy vadpörköltnek pl. Én is sajnálom a vadat is, a csirkét is, de hát a vad legalább boldogan élt, amíg a gonosz vadász ki nem lőtte, és addig maga kereste magának a táplálékot, nem halliszttel etették.
Na ennyit a mai okosságokból, remélem, hogyha ezt tervezed, akkor sikerül csökkenteni a húsmennyiséget, ha meg nem, akkor ne törődj vele - a szervezetük mindig tudja, mi a jó neki :)
Puszi:
nóra

Makkermanó
Makkermanó / Makkermanó p, 2010-11-05 21:37

Szia Nóra! Én is pont azt mondtam egy nagyon kedves vega rokonomnak, h. a húsra szükségünk van normális mennyiségben, de szerinte nincs rá szükség, és jól meg is indokolta. Én mindig is azt vallottam, h. mindent szabad enni, csak mértékkel. Téged olvasva rájöttem, h. én tul.képpen nem is eszem sok húst, mert ált. csak hetente 2-szer készítek vmilyen húsételt. A felvágott nálam sem játszik, max. a valódi húsból lévő sonkafélék, amiket amúgy felszeletelve lehet kapni a felvágottas pultban. Nem tudom, hogy bírnám ki hús nélkül, máj nélkül, és nem szeretem az elborult vega-dumát még akkor sem, ha valóban sajnálom az állatokat. De! nem is föltétlenül a levágás miatt, hanem a tartásuk körülményei miatt szánom őket nagyon-nagyon. Megszakad a szívem miattuk. Szóval nem mostanában fogok leszokni a húsról. :-))) Puszi: Gabi

494