Két évvel ezelőtt, egy barcelonai utazás alkalmával kedveltem meg igazán a polipot. Mégpedig a tapas bárokban gyakran választható polipsaláta formájában. M. Zs. barátunk készíti eképp.
A polipokat sós vízben, a babérlevél társaságában, közepes tűzön megfőzzük (kb. 1 óra kellett nekem hozzá, de a főzési idő nyilván függ a polipok méretétől: villát beleszúrva ellenőrizzük, hogy jó-e már). Leszűrjük, leöblítjük hideg vízzel (ekkor könnyedén lejön a bőre) és leszárítjuk. Falatnyi darabokra vágjuk, a keskeny kis karjait egészben hagyjuk. Tálba tesszük.
A fokhagymát és a sonkahagymát extra finomra vágjuk, a kapribogyókat pedig félbe. A paradicsomot kimagozzuk és apró kockákra vágjuk a húsát. A petrezselymet szintén finomra aprítjuk. Az összes előkészített hozzávalót a poliphoz adjuk, nyakon öntjük az olívaolajjal, ráfacsarjuk a citromok levét és alaposan összeforgatjuk.
Lefóliázva hűtőbe tesszük 2-3 órára (ez fontos, mert hidegen fogyasztva lesz igazán finom, és kell egy kis idő is az ízek érvényesüléséhez).
Sziasztok!
Kb 10-12 éve készítünk polipsalátát a családi nyaralások, főleg kempingezések alkalmával. Valami újra vágytam éskeresgélni kezdtem. Legelőször ezt areceptet találtam a neten és nagyon elcsodálkoztam rajta. Valószínű tévedés lehet. A leírás nem írja, a kép pedig mutatja, hogy a szerző kihagyta vagy nem ismerte a készítés egy fontos momentumát. A megfelelően megfőtt polipot nem, hogy meg kell szabadítani az addigra vörösessé vált bőrétől hanem nem lehet szinte azzal tálalni mivel lemálik róla. A megfelelően megfőtt polip bőre lilás bordó, a tapadókorongok egyben leválnak a bőr pedig nyúlós foszlányokban lemálik vagy vízzel lemoshatóvá válik. A polip húsa főve csak így élvezhető. Ha ezt nem tesszük meg garantáltan nem fog ízleni. Ez akkor is fontos ha nem magunk fogjuk az állatot - mert akkor a tintaeresztés a szigonyozás pillanatában a seben keresztül be is "kormozza" a bőrt és az kesernyéssé válik - hanem akkor is amikor fagyasztott polipot használunk. A bőrt csak grillezéskor hagyják az állaton és azt is csak a bébi polipon. A panírozott polip húst elő főzik mint a tintahalnál vagy a bőrős halaknál. A recept többi része tökéletes. én legutóbb oliva olajon meg is pirítottam és még forrón meg is sóztam a bagett szeleteket mellé.
Szerintem a képen pirított polip látható saláta vagy más ágyon. Ha gondolják nekem van egy kész étel fotóm.
szia Linda,
a sonkahagyma külsejét tekintve: hosszúkás formájú, kb. 6-8 cm hosszú, lehet barnás és lilás árnyalatú is;
az íze pedig nagyon kellemes, édeskés, nem csípős; salátákba kiváló
sokan keverik a salotta- vagy más néven mogyoróhagymával, de ez utóbbi még a sonkahagymánál is kifinomultabb ízű hagymafajta
Sziasztok!
Kb 10-12 éve készítünk polipsalátát a családi nyaralások, főleg kempingezések alkalmával. Valami újra vágytam éskeresgélni kezdtem. Legelőször ezt areceptet találtam a neten és nagyon elcsodálkoztam rajta. Valószínű tévedés lehet. A leírás nem írja, a kép pedig mutatja, hogy a szerző kihagyta vagy nem ismerte a készítés egy fontos momentumát. A megfelelően megfőtt polipot nem, hogy meg kell szabadítani az addigra vörösessé vált bőrétől hanem nem lehet szinte azzal tálalni mivel lemálik róla. A megfelelően megfőtt polip bőre lilás bordó, a tapadókorongok egyben leválnak a bőr pedig nyúlós foszlányokban lemálik vagy vízzel lemoshatóvá válik. A polip húsa főve csak így élvezhető. Ha ezt nem tesszük meg garantáltan nem fog ízleni. Ez akkor is fontos ha nem magunk fogjuk az állatot - mert akkor a tintaeresztés a szigonyozás pillanatában a seben keresztül be is "kormozza" a bőrt és az kesernyéssé válik - hanem akkor is amikor fagyasztott polipot használunk. A bőrt csak grillezéskor hagyják az állaton és azt is csak a bébi polipon. A panírozott polip húst elő főzik mint a tintahalnál vagy a bőrős halaknál. A recept többi része tökéletes. én legutóbb oliva olajon meg is pirítottam és még forrón meg is sóztam a bagett szeleteket mellé.
Szerintem a képen pirított polip látható saláta vagy más ágyon. Ha gondolják nekem van egy kész étel fotóm.
szia Linda,
a sonkahagyma külsejét tekintve: hosszúkás formájú, kb. 6-8 cm hosszú, lehet barnás és lilás árnyalatú is;
az íze pedig nagyon kellemes, édeskés, nem csípős; salátákba kiváló
sokan keverik a salotta- vagy más néven mogyoróhagymával, de ez utóbbi még a sonkahagymánál is kifinomultabb ízű hagymafajta
Kedves Petra!
Nem ismerem a sonkahagymát, sőt eddig nem is hallottam, hogy van ilyen. Hogy néz ki, milyen az íze, mihez hasonlítanád? Köszi.